Egy gyerekkel 40 èvesen ,fèrfikènt kiknêl van esêlyem?

Őszinte leszek: 46 éves, elvált nő vagyok egy gyerekkel (kiskamasz, én nevelem), de nem jönnék össze veled:

- Életkorod alapján még épphogy OK lehetnél (lefelé kb 5 év, felfelé kb 10 év nálam általában a határ, de 40 felett 1-2 évnek olyan nagy jelentősége nincs szerintem).

- lakhelyed kb ok lehet, budapesti vagyok- de már ez is szerintem erősen kompromisszumos mindkét félnek. Ha nem te neveled a gyerekedet, még ha kisebb is, mint az enyém, talán szabadabban mozogsz, de ki tudja… de ha azért élsz édesanyád telkén, mert mentálisan “fogva tart”, akkor nem fogsz mozdulni nyilván… én pedig viszonylag kellemetlennek érezném beköszönni a mamának a “nagy házba” :)

- az anyagiak nem tudom miért a nulladik prioritás nálad - sose ismerkedtem így, hogy na mennyi a nettód, ez full kiábrándító, nagy kövér NEM az attitűdért- de ha már itt tartunk, az egy dolog, hogy nem te neveled a gyereked, de a minimum lenne egy normális (minimum 60-70 eFt-os, de inkább több) gyerektartás… akkor már a minimálbér közelébe rottyantál… és mivel te kezdted az anyagiaskodást, hát kb 2,5x annyit keresek…

- csinos, ápolt, igényes vagyok, nekem ez az alap- elhízva se nyilván, de ha neked egyetlen alap, hogy vékony nő, akkor remélem, hogy te izmos, fitt vagy és futod legalább a félmaratont :D

- valaki itt pedzegette az iskolázottságot… hát nem vagyok biztos abban, hogy ilyen “nem hagyom anyámat” meg “kocsival viszem wellnessbe” meg “nettó 350” olyan szellemi szint, amellyel közös platformon lennénk és akkor kedves és finom voltam.

- ha édesanyád átjárkál a láthatások alkalmával hozzád, akkor gondolom ápolásra-gondozásra nem szorul… úgyhogy talán ez az, ami a legnagyobb kérdőjel lenne bennem rögtön az anyagiasságod után…

Ezzel együtt persze, nehéz, de nem lehetetlen.

Neked is, nekem is, mindannyiunknak vannak előnyös külső és belső tulajdonságaink és bizony hátráltatók is. Nekem a leírásod alapján a nettózgatás az, ami nem ok így kezdetnek.

33. vagyok.

NEM.

Nem az ÉDESanyád, hanem az

- ahogyan említed

- anyagias vagy

- fenti kettőből TALÁN az következik, nem túl okos/elegáns/képzett…

Én 38 évesen váltam egy gyerekkel. A te típusodtól százfelé szaladtam volna. Illetve laza kapcsolatra alkalmas lettél volna ha pl annyira hiperszuper jól nézel ki. Eljöhetsz hozzám a légyottokra, de hogy a ti telketekre anyukáddal még vendégként se tenném be a lábam nemhogy odaköltözni, az fix.

Gyerektelen nálam fiatalabbat találtam, már a férjem és van egy közös gyerekünk is és az én lakásomban élünk négyen (ez nagy, a férjem kis legénylakása ki van adva).

27 éves nő vagyok.

Nekem nincs gyerekem, de betegség miatt nem is lehetne.

Párom viszont van, 41 éves.

Ezek alapján még szóba is jöhetnél korban.

Legalábbis ha jól tartod magad. Én 8 éves korom óta aktívan és versenyszerűen sportolok. Párom is, elismert is a sportágban.

Nem tertél ki az iskolázottságra de szerintem nem egy szinten mozgunk. Én tavaly végeztem a második egyetemen.

Fizetés nálam sosem szempont, de ha már így említed: Én nálad valamelyik hónapban majdnem 3x annyit keresek. Párom közel 5x annyit...

A fizetésünket teljesen magunkra tudjuk fordítani, sok utazás, nyaralás, wellness, vásárlások...(Párom hajlamos mindent is megvenni ami megtetszik neki, de megteheti)

És ebből egyikünknek se jön le q gyerektartás, ami azt jelenti h az ex sincs már képben.

Teljesen külön élünk, szóval egyikünk szülője sem mászkál hozzánk :)

Bár én nagyon szeretem az anyukáját, mégsem lenne jó ha egy köpésre lenne.

Kedves kérdező, remélem átgondolod a dolgokat :)

Már 30 felett egyetlen férfivel sem állnak szóba, aki otthon él, anyjával él, beteget ápol, stb.

Ezt meg kell szokni,nem érdemes háborogni,részben érthető egyébként.

De ! Olyan nővel sem szabad még ismerkedni sem, aki hasonló helyzetben van,ugyanis ők is le akarnak pattanni otthonról,anyuka, apuka, nagyapó,nagyanyó mellől.Mert akkor ugyan miért ez lenne a legfőbb, hogy van -e lakása a férfinek.

Soha nem jó egyik fél szülőjével együtt, de még mellettük sem élni ! Ahogy idősödik a szülő, vagy ha nyugdíjas ,egyre inkább nem tud mit kezdeni magával és nekiáll okoskodni a gyerekei,unokái életében. Nagyon ritka,aki nem ilyen.

Kérdező, nehéz dolgod van, mert nem az elváltságod, nem a gyerkőcöd,hanem anyukád a sarkalatos nehézség. Megértem,hogy nem hagyod el,de ne számíts a nők részéről pozitív hozzáállásra, csak olyantól,akinek komoly lakhatási gondja van - ő pedig nem fog szeretni sem téged, sem a gyereked.

Férfiként írom ezt.