Ha beleadok a társkeresesbe és úgy lesz barátom, hogy beleadok vele az ismerkedésbe, és mindig az lesz hogy én tartom az egészet össze?

Nagyon sokszor az van hogy nekem is kell dominálni hivni irni, motiválni, feldobni vonzani csábítani a másikat ill megfogni, és a másikban kialakul az érdeklődés, késobb a kötődés, és végre szerelmes.

De a kapcsolatban is ez megmarad, hogy szinte nekem kell dolgozni azon, hogy a másik megtartson, ne cseréljen le, és folyamat ugy vagyok egyutt valakivel, hogy a másiknak annyira nem is számít az egész, én tartom egyben, én mozgatom a kapcsolatot, szinte küzdök. Küzdelem a másik és a kapcsolat.

Így soha nem érzem azt hogy a masik élne halna értem(max ha szakítok már olyankor kezdenek csak neki de olyankor már nekem van más, vagy már kiábrándultam befásultam belefáradtam)

Soha nincs az meg hogy én is számitanék a másiknak fontos lennék, mindig az van a levegőben, hogy bármikor leléphet.

De ha meg nem adok bele a párkeresésbe, vagy randik után az ismerkedésbe, és várom hogy a másik domináljon hivjon jöjjön keressen, ha várnám azt hogy én számitok e valamit, fontos vagyok e a másiknak, akkor abbol nem is lesz semmi.

Tehát mindig azt érzem társkeresésnél is kapcsolatban is, hogy egyoldalu az egész. A másiknak én nem kellek, de ha már ott vagyok kéznél, nem utasít akkor el.

Maradjak egyedul ha nekem ebbol elegem van?

Vagy hogy csináljam?