Ezt más is tapasztalja? 32/F

Ugyanezt.

A legapróbb dolog miatt cserélnek le.

Nem beszélik meg, keresik a párjukkal a megoldást a dolgokra, hanem váltanak.

Majd a következőt is leváltják stb.

Iszonyatosan nehéz komoly, hosszútávú kapcsolatot találni ez miatt.

Engem nemrég cserélt le a férjem, nyilván tök rossz érzés, 3 hónapos házasok sem voltunk.

Próbáltam magamba is nézni, hogy mik azok a hibák, amik engem is zavarnak, ezeken dolgozom több kevesebb sikerrel, magamért és a kisfiamért.

Mást nem tudok tenni, versenyezni nem fogok egy másik nővel.

Egyébként én azt látom, hogy vagy azonnal csere és a másik kapcsolat, vagy ülni a boldogtalan kapcsolatban és nem csinálni semmit, nem beszélni meg semmit.

Az, hogy tisztességesen elhagyja az egyik a másikat, az ritka. Valaki mindig sérülni fog amúgy is.

#3 sajnos igen ez így van általában, 1-2 éves kalcsolatok is simán kihűlnek. Folyamatosan dolgozni kellene a kapcsolaton és megtêrül a befektetett munka.

Engem hülyének néznek, hogy hányingerem van a lángoló szerelem érzéstől, annak nagy eséllyel pofáraesés a vége. Egy mélyebb, csendesebb szerelem nekem sokkal többet ér.

Nekem az a véleményem, hogy a kapcsolat 2 emberen múlik. Ha mindketten úgy döntenek, hogy a kapcsolat fontos és fektetnek bele energiát, akkor tartós kapcsolatuk lehet.

Sok ismerősöm van az első vagy második kapcsolatában évek óta, nem mondanám időszakosnak.

Tesómék 15 éves koruk óta vannak együtt (most 21 évesek)

Baráraim 16 évesen jöttek össze és még ma is együtt vannak (22 évesek)

Unokatestvérem is 5-6 éve van együtt az első párjával és most 25 éves.

Anyukámnak (50) apa az első párja és nagyon boldog házasságban élnek.

Én 2 éve vagyok kapcsolatban (mindkettőnknek első) és nagyon jó, teljesen reális az, hogy együtt öregszünk majd meg.

Egyetemen a volt szobatársaim:

1. szingli és eddig mindigis az volt, még nem talált rá a szerelem

2. el van jegyezve (22 éves)

3. 2 éve él boldog kiegyensúlyozott kapcsolatban

4. Első évesként voltunk szobatársak, neki akkor már komoly kapcsolata volt még gimiből, másodévben meg már együtt mentek albiba.

Csoporttársam 4-5 éve kapcsolatban (22 éves) és hamarosan lesz eljegyzés, azt mondta.

Előző munkahelyemen konkrétan mindenkinek volt komoly párja (házastárs vagy több éves kapcsolat)

Van néhány olyan ismerősöm akikre ez nem igaz. Náluk mind olyan, ahol 2-4 év után szakítottak az első kapcsolatuk után és azóta szinglik vagy tartós kapcsolatban vannak a 2. párjukkal. Ilyenből ismerek mondjuk 4-et. És olyat is, aki egyelőre örök szingli. Olyat nem ismerek, aki hetente/havonta/negyedévente megtalálja "élete szerelmét".

Vagyis talán egy van, aki általánosban volt osztálytársam de csak a facebookon láttam régebben, nem tartom vele a kapcsolatot. Ennyire kell kutatni, hogy találjak valakit akire igaz az állításod.

Pedig sok embert ismerek. 22 éves vagyok, több évig voltam kolis, 3 egyetemre jártam 2 országban, diákkörökben is aktív voltam, ápoltam minden városban meglévő barátságaimat, vannak társas hobbijaim, társaságom. Nem lehet azt mondani, hogy nem ismerek senkit. Az persze igaz, hogy elég egyféle embert ismerek (pl az önmagában hogy elit gimiben, egyetemen vagy szakkollégiumban ismerem meg az embereket szűkít sokat). Mindenesetre én ezt nem tapasztalom. Rengeteg boldog tartós párkapcsolatról tudok. Sokkal kevesebb olyat ismerek, ahol az ellenkezője áll fenn.

#6 pont ez az.

Aki alkalmas egy komoly kapcsolatra az viszonylag hamar talál párt és vele marad évekig.

Így pedig maradnak azok akik A) nem akarnak kapcsolatot vagy B) nem alkalmasak komoly kapcsolatra valami miatt.

Bár engem nem érint, de én is ezt látom általánosságban. Az emberek nem tudnak kommunikálni, és itt rengeteg dolog elcsúszik. Találgatják mi lehet a gond, de nem mondják ki. Elvárják, hogy a másik találja ki a gondolatait, de ki nem mondaná azt se.

Akkor az az első időszakos fellángolást keresik folyamatosan. Egy hosszú távú kapcsolathoz meg kell érteni, hogy tenni kell a kapcsolatba, hogy működjön. Lehet 10 év után is szerelmesnek lenni, de ez közös munka, a másik... Hogy is mondjam, üzemanyaggal való taplálása, és itt üzemanyag alatt sok mindent lehet érteni. A másik igényeinek tekintetbe vételét, támogatást, dicséretet, tisztelet, újítást, stb. Ha ez kimerül, és nincs táplálva, akkor elhidegül a kapcsolat is.

Általában nem akarnak dolgozni a közös kapcsolatért.

A fogyasztói társadalom tulajdonságai a párkapcsolatban is megjelennek.

Ez csak az én véleményem.

Engem pl. azért dobott egy nő, mert egy párhónapos kapcsolatban elszívtam pár szál cigit. Egyébként nem cigizek életvitelszerűen, de ez nála akkora trauma volt, hogy ezt kellett tennie. Nyilván az igazi ok nem ez volt, hanem az, hogy neki nem volt pénze, de tervezett több nyaralást is és én mondtam neki, hogy biztosan nem fogom ezt fizetni, hiába van pénzem. Ezután láttam rajta a folyamatos kedvtelenséget meg elidegenedést.

A másiknak pl. olyan problémái voltak, hogy velem nem lehet sörözni mert nem iszok alkoholt, az olasz kajákat preferálom, néha videójátékozok, nem akarom lecserélni a nettó 600e forintos munkahelyemet olyanra ahol többet kereshetnék stb.

A megbeszélés szándékának a nyomát se lehetett észrevenni, tényként voltak ezek a dolgok közölve mint ok.

Én jegeltem az ismerkedést, nem érdekel ez a téma. Ha jön valaki akkor jön, ha nem akkor nem.

28F

#9 ezzel én is hasonlóan vagyok. Kell nekem a párkapcsolattal járó stressz? Úgyis mindig én vagyok a szemétdláda. Bár elismerem, van egy stílusom, de ezt nem rejtegetem az elején sem.

26N