Párkeresés során miért van az alábbi szituáció a keresetekkel kapcsolatban? (Főleg a gyakorin hangoztatják ezt a nők, én személy szerint az életben nem találkoztam még ezzel)

Nyilván ezt nem ugyanazok a nők teszik. Valakik tényleg egyelnőséget szeretnének kapcsolatban is, valakiknek elég jogy jogilag egyenlőek vagyunk. Ennyi. Nem vagyunk egyformák.

Én sokat keresek, a pasim viszont még semennyit (tanul)

Nem értem, mi a kérdés... Ha elmegyek egy munkahelyre dolgozni, elvárok egy minimumot, de nem fogom visszautasítani a nagyobb fizetést sem.

750 bruttó alatt nem váltanék (most valamivel kevesebbet keresek, de szeretem a munkám). Ha viszont bruttó 1,2 milliót ajánlanának (nyilván nem fognak), akkor miért mondanék nemet?

Ugyanez a helyzet a párkapcsolatokkal. Van egy minimum elvárás MINDEN területen, de senki sem rúgja ki az életéből a potenciális partnerét, ha az túlteljesíti az elvártat.

"

Na, most ha egy férfi 600e forintot keres és egy nő 350 ezret, akkor szerintük nincs nagy különbség, simán összeillenek, ugyanaz az életszínvonal (spoiler: közel se)." A bevétel mellett számítanak a kiadások és a kilátások is. A példádnál maradva: legyen a nő mondjuk egy frissdiplomás 24 éves pályakezdő gyógyszerész, akinek saját lakása van, mert a szülei vettek neki, vagy örökölte. Ő mondjuk jobb színvonalon él, mint egy netto 600-at kereső pasi, aki például albérletben lakik, és havonta félre kell tennie saját lakásra. Meg mondjuk a nő 30 éves korára a akár dupláját fogja keresni, mint a férfi, semmi sincs kőbe vésve.

Most hogy mondod majd szólok a páromnak hogy a háztartás innentől az ő dolga kizárólag. Az én bevételem 700 minimum, az ővé 400 max.

N 32