Minden adott szituációban szorongást érzek ,ez normális?

Nemrég véget ért egy igen hosszu kapcsolatom , melyet igazábol már annyira nem is bánok mivel nem működtek jól a dolgok, sokszor mar kellemetlen volt, azonban képbe került egy fiatal hölgy akiért eléggé odáig meg vissza vagyok annyira szépnek találom. Nos a lányt még komolyabban nem ismerem , azaz köszönőszinten megragadt a dolog, nagyon szimpatikus kedves viselkedése van. Arra gondoltam hogy szeretném jobban is megismerni , esetleg meghivni egy kávéra vagy hasonló, de mikor ugy közel vagyok hozzá vagy lehetőségem lenne beszélni vele akkor elkap egy szorongás ami afelől jön hogy tartok attol hogy hülyét csinálok magambol vagy nem volnék ugysem elég jó neki. Lehet tulságosan csodálom? Igazábol magammal ugy jóban vagyok, többé kevésbé meg vagyok elégedve a külsőmmel, oda figyelek magamra azaz nem hinném hogy az a tudat h pl elhanyagoltnak erzem magam tenné tönkre az önbizalmam. Talán az egy kicsit feszülté tesz hogyha felsülök akkor viszont ugyanugy lennénk egy légtérbe (legalább heti 3-4 nap) és nem szeretném hogy ez kellemetlen legyen. Nem is értem magam mivel volt hogy felhivták rá a figyelmem hogy mintha érdekelném a lányt pl rákérdezett a nevemre egyik közös ismerősünktől, többször észrevettem hogy figyel ,figyeli mit csinálok , vagy keres a szemével hogyha nem a megszokott helyeken vagyok, vagy összeakad a tekintetünk pár másodpercre ami mosolygásba torkollik részéröl. Van esetleg valami konkrétum amiről tudhatom hogy kölcsönös az érdeklődés vagy hogy egyáltalán nyitott lenne e rám? Igazábol mindig megbánom hogy nem beszélgettem vele, de akkor momentán ugy nagyon ráfeszülök, aztán meg szarul érzem magam miatta hogy elszalasztottam megint pedig nagyon vágyom rá hogy megismerhessem.