Más is érezte már, hogy nem igényli a párkapcsolatot/nem nyűgözi őt le senki sem?

5 évig szinte folyamatosan párkapcsolatban voltam (volt szinte közvetlenül egymás után egy 3, majd egy 2 éves kapcsolatom) 19 éves korom óta.

Áprilisban szakítottunk a második exemmel. Nyáron ismerkedtem buliban, társkeresőkön, majd ősszel is, néha tartottam 1-1 hónap szünetet, mert mindig azt érzem, nincs is kedvem az egészhez. Nagyon sok randim volt, de egyszerűen hiányzott mindig ez a "woow" élmény. Vagyis majdnem mindig. Egy srác picit elcsavarta a fejemet nyárról, és be is dőltem neki, úgyhogy párszor "összejártunk", de mégsem fordult komolyra, mert nem akart komolyat stb. Ő volt az egyedüli, aki felkeltette az érdeklődésem és megmozgatott, pedig annyi, de annyi randim volt... egyszerűen sok férfiból hiányolok valamit. Pl. mostanság is randizgatok egy sráccal, aranyos, rendes, de mégis vannak olyan fura dolgai, amik idegesítenek és ami miatt nem tudok kapcsolódni hozzá (pl. sokszor nincs önálló véleménye a témákról, udvariatlan volt pár helyzetben, büdös a szája picit). Pedig eleinte, amíg írásban beszéltünk, nagy reményeket fűztem hozzá, de szerintem le fogom vele zárni... egyszerűen úgy érzem, nem kelti fel senki sem az érdeklődésemet, pedig egy jó ideje szándékosan nem is levelezgetek több sráccal egyszerre és tartottam több hetes szüneteket is a társkeresőzésben.

Mostanra eljutottam oda, hogy már kezd nem is érdekelni az egész... vannak céljaim, terveim, rövid-hosszú távon is és úgy érzem, ezek mellett nincs kedvem (vagy energiám?) ilyen tötymörgős-balf*szkodós ismerkedésekbe kezdeni...

Mintha kialudt volna belőlem ez az ösztön vagy tűz vagy nem tudom, hogy legyen valakim.

Közben 26 leszek nyáron, szeretnék családot is, szóval picit aggaszt, hogy ennyire nem találom az igazit.

Más is érez/érzett már így?