A mamahoteles férfiak miért háborodnak fel az igényeinken?

Teljesen mindegy, hogy miért van valaki otthon. Ha egy ember nem érzi magában a vágyat, hogy önállósuljon, elköltözzön a gyerekszobájából, saját háztartása legyen, egyedül intézze a pénzügyeit, azzal nincs mit kezdeni...

Kb 17-18 éves korom körült kezdett bennem kialakulni a vágy, hogy oké, akkor ne anyuci szobája mellett éljem az életem.

A te stílusod és hozzáállásod olyan, amit sok ember nem szeret. Nem lehet látatlan és ismeretlenül így hozzáállni emberekhez, illetve igényeket előre támasztani! Ez nálam alapvető igény, hogy ne legyenek ilyen igények.

Képzeld el: anyummal maradtam, párom régóta elköltözött, és ideköltözött hozzánk. Tehát nem voltam és nem voltunk gázosok számára. Ő sem lesz gázos ettől. Nem mamahotelesek vagyunk, nem vagyunk eltartva, miénk a nagyobb rész, és eltartjuk magunkat. Megvan az oka, hogy miért maradtam itt. Egyrészről nem jól indult be az életem, de van más nyomós oka is...

Attól hogy otthon élek az nem azt jelenti, hogy nincs igényem elköltözni, csak inkább élek anyámmal, mint lakótársakkal. Azért meg 150 ezret nem fogok kidobni az ablakon, hogy hátha egy nő ráfanyalodva az amúgy patkányrusnya fejemre ezt ne találja negatívumnak.

Igaz hosszú évekre vagyok a harminctól, de ez komoly ekkora probléma?