Miért nem tetszenek a szürke kisegerek, hogyha egyszer én is az vagyok?

Mert nem pénzéhes egyik sem, és nem szeretik, ha meghívják őket.

És hol barátkozzak? Munkahelyen ha van is velem egykorú lány, akkor ő is dolgozni jár be, nem barátkozni. Edzőterembe meghalhatok simán a terem közepén, mindenki fejhallgatóval, fülhallgatóval van. Sokszor még a köszönést sem fogadják. Ha el is beszélgetek valakivel a buszmegállóban, akkor nem indul tovább a dolog, most ha egy beszélgetés után elhívom valahova, akkor nem a válasz, mert ki az, aki elmenne valakivel cukrászdába csak azért, mert a buszmegállóba beszélgettünk pár percet. Vagy mondjuk mindennap pár percet? Pont, hogy nehezebb. Az idősek már onnantól kezdve barátnak tekintenek, hogy pletykálsz velük a lakókról meg a közösköltségről. De a fiatalok (meg ahogy észrevettem a középkorúak is) elég zártak ilyen téren. És ha nem vagy a társaság központja, akkor b4szhatod az egészet. Vagy ha nem vagy valakinek a valakije, akkor is b4szhatod, mert nem mutatnak be másoknak, ami által nem ismersz meg másokat. Mert én a párjaikon kívül másnak nem lettem bemutatva, de velük is csak kétszer találkoztam, mivel nekik hangsúlyosabb a párjuk baráti köre.

Nyilván jó lenne egy olyan, mint a filmekben, hogy az ő baráti köreikkel is megismerkedem, de nem tehetek róla, hogy nem szerveznek olyan programokat, amikre engem is meghívnak pluszba. Egyszer próbáltam rá kísérletet tenni, nem nagyon voltak rá vevők, szóval nem érdemes.