Szerintetek nem ostobaság ez a gondolatmenet?

Az a helyzet, hogy nagyon sok ember depressziós, vagy instabil alapjáraton és amikor az emberek kerülik bármilyen oknál fogva akkor méginkább letargikusak lesznek.

Van amelyik nem mindig az, változékony az állapota és szerencséje van társ személyében, de nem hosszútávon, mert előbb utóbb vége az idillnek.

Az önbizalomhiánnyal küszködő egyének, szeretethiányosak is hajlamosak depresszióra és míg nem változtatnak pozitív irányba addig nem is sikeresek.

Könnyű mondani, hogy de csak fel kell állni, viszont a depresszió súlyos betegség és aki alapvetően nem rendelkezik kellő mennyiségű akarattal annak nagyon nehéz, talán lehetetlen elérnie, hogy gyógyulni tudjon.

#2 ez nem feltétlen igaz, bár van benne igazság. Az én hétköznapjaimra nincs hatással a világ katasztrófája hiába értem, hogy miről van szó. Sokkal nagyobb hatással van a hangulatom rá az, hogy a családommal, barátaimmal stb vagyok, hobbimat űzöm, mint az, hogy valami ismeretlen öngyilkos lett. Ez lehet érzéketlenség, sajnálatos, hogy ennyire érzéketlenek lettünk, másrészt viszont enélkül lehetetlen boldognak lenni. A világban rengeteg szörnyűség van, de rengeteg csodálatos dolog is. Az már rajtunk múlik, hogy mi ezt hogy kezeljük.

Rengeteg boldog és nagyon okos embert ismerek, mégha én nem is sorolom magam ide.

Osztom 4es gondolatait, engem nem tesz búvalbszottá az, hogy random idegenek ölik egymást meg magukat. Mármint... igen, szomorú, de nem tudok mit tenni vele, tehát értelmetlen megmérgeznem magamat vele. Merthogy ez az én döntésem, hogy engedem-e, hogy megmérgezze az életemet vagy sem. És én nem engedem.

De amúgy szerintem jellemzően azokra szokták ezt érteni akik pl a "hogy vagy?" kérdésre olyanokat mondanak, hogy "áh, elég fáradt vagyok" meg "eh, nyúzott vagyok" vagy "olyan rossz volt amikor..." meg... jellemzően panaszkodnak. Persze ezeknek is megvan a helye, de jóval szűkebb térben mint ahogy az emberek cisnálják. Merthogy jellemzően a panaszkodás a default kommunikációs forma Magyarországon. Ez viszont már tényleg lehoz az életről:D Mármint értem, hogy bőven lehetne jobb hely ez az ország, de ha egy távoli ismerőstől vagy új embertől megkérdezem, hogy mi van vele, nem biztos, hogy egy negatív ventillálásra vagyok kiváncsi. Nyilván azt szűröm le ebből, hogy ez az ember ilyen, elvégre ismerkedés során is az ember azt mutatja magából amit láttatni akar. Ő a panaszáradatot akarja láttatni magából. Ha meg már a bemutatkozása is ilyen az embernek, köszönöm, nem kérek belőle. Majd ha szorosra fűzzük a kapcsolatot sírhat a vállamon amennyit akar.

Értelmes ember vagy egyáltalán nem fogyaszt híreket, vagy erősen korlátozza (én pl. max. heti / 2 heti 1x, az is túlnyomórészt hírek CÍMEINEK olvasását jelenti).

Ja, és magyar híroldalakat EGYÁLTALÁN nem olvasok.

2 Nem, ez nem így van, hanem a depressziós, magatehetetlen emberek szeretnek valami pozitívat is érezni magukkal kapcsolatban, ha úgy gondolod, te legalább nem vagy egyszerű, akkor nem érzed magad egy utolsó szardarabnak. (Ezzel nem arra utalok, hogy az lennél, mielőtt félreérted.) Ez sima felsőbbrendűségi komplexus.

Nagyon sokan átlátják a világ dolgait, csak mondjuk van bőven elég pozitív dolog az életükben, amik ezt ellensúlyozzák. Te nem vagy attól intelligensebb, hogy neked véletlenül csak a szar jutott.