Miért van az, hogy a férfiakat teljesen lelkibeteggé teszi az, ha régóta nem találnak barátnőt, a nőkben viszont semmi frusztráció sem alakul ki, ha már régóta nincsenek párkapcsolatban?

Mert a nőknek az a baja, hogy minden férfi csak szexelni akar egyik sem akar kapcsolatot.

A férfiaknak meg, hogy egyik nő sem akar sem kapcsolatot sem szexet.

Nem mindegy.

Ráadásul nem a nőknek kell kezdeményezni. Már ha kezdeményezel egy nő felé már az is csak az egóját növeli, a férfinak meg csökkenti. Ez egy X-re játszó játék. Tehát ha már kezdeményezel és nem lesz belőle semmi = önbizalomvesztés.

Az ötödik elutasítás és van barátom/férjem után megunja ezt az ember. A nőknek nem kell ilyet átélniük. Mert mindig van aki tuningolja az egójukat. Mindegy ha épp nekik nem jön be. Híresnek érzik magukat.

És ilyenkor szokott jönni a királylány effektus, hogy "jajj a helyes pasiknak miért nem tetszem, miért csak a hülyéknek". Tehát teljesen más probléma a kettő.

Röviden:

A nőknek az a bajuk, hogy nem tudnak 100 férfi közül választani, ezért frusztráltak.

A férfiaknak meg az a bajuk, hogy még csak meg sem engedhetik maguknak, hogy válogassanak.

Ja azt még elfelejtettem írni, hogy ezek a "magányos" nők igazából nagyon jól elvannak azzal, hogy hetente vagy havonta kipróbálnak egy új pasit, ezzel elvannak. Közben persze sajnáltatják magukat, hogy nekik milyen rossz, vagy épp az ellenkezője, hogy ők mennyire jól megvannak egyedül. (Én is meglennék tök jól egyedül, ha hetente más csajt dugnék, még ha nem is jön be úgy.)

A magány meg olyan hogy nemtől független. Tehát a férfiakat ez rosszabbul viseli.

Én is boldogabb voltam szingliként. Az egyik legszebb időszakom volt. Senkihez nem kellett igazodni, senkinek nem kellett (nem is akartam) megfelelni. Azt csináltam minden szabadidőmmel amit csak akartam, viszont a kölcsönös törődés, figyelem, szeretet is jól tud esni. Nekem bőven elég lenne egy olyan kapcsolat, ahol szimplán csak jól érezzük magunkat, és nem konkrétan csak a szexre értem ezt, viszont ez sokáig nem tud működni. Most is csak azért vagyok "benne egy komolyabb" kapcsolatban, mert azt nem tudom elviselni, mikor mellettem keresgélnek, jobbra várnak, rosszabb esetben van rajtam kívül is, mert én ezeket nem teszem meg.

31/N

A férfiak nem attól lelkibetegek, hogy nincs barátnőjük. Attól kattannak be, ha hónapokig nem dughatnak. Ha minimum hetente van kiadós dugás, nincs semmi baj. Régen erre szolgáltak a kupik. Falun meg egyes özvegyasszonyok kosztoltattak agglegényeket, akik ebéd után beakaszthattak nekik plusz pénzért.

A dugatlan nők is bekattannak, csak nem biztos, hogy hisztisek lesznek. Nehezebben viselik a problémákat, vagy épp átmennek Karenba, és mindenből problémát csinálnak, rédzselnek a kajáldában, sírógörcsben ülnek a munkahelyi budiban, munkamániások lesznek, vagy barátnőfüggők.

Mert alapvetően a férfiak többsége nem hogy semmit nem tud nyújtani egy nőnek, még rosszabb is lesz a nő élete a férfi miatt.

Kutatásokkal is alátámasztották már azt, hogy a házas férfiak és a szingli nők a legboldogabbak.

Ezzel szemben a legnyomorultabb életet élők a szingli férfiak és a házas nők.A házas nők ráadásul hamarabb meg is halnak, míg a házas férfiak tovább élnek.