Van még rajtam kívűl olyan szerencsétlen, aki tudja, hogy jól néz ki mégsincs önbizalma csajozni?

Lám-lám, a végén még kiderül, hogy az önbizalom és az önbecsülés nem azon alapszik, hogy mások mennyire pozitívan állnak az emberhez. Ezt pofázom elég régóta itt, de valamiért itt csak arra hajtanak az emberek, hogy abból nyerjenek önbizalmat, hogy mások pozitívan értékeéljék őket. Te vagy az élő példa rá, hogy ez sosem fog megtörténni tartósan.

A csajozás egy külön műfaj, tökre érthető, hogy gyakorlat hiányában félsz tőle.

Ugyanakkor a te problémád valóban az önbizalom hiánya, ha ennyire megvisel egy-egy elutasítás.

Mit mondhatnánk? Pszichológus. Lehet jönni azzal, hogy menj el kondizni abból majd önbizalmat nyersz, de hé, neked már be van bizonyítva, hogy mások megbecsülése nem fog helyrerántani, szóval ezzel nem érsz sokat.

Önfejlesztő könyvek az esetek többségében csak intellektualizálják a problmát, nem megoldják.

Szoktak itt jönni a meditálással is, de önbizalmat az sem ad, elvégre olyat keresnél magadban, ami jelenleg nincs.

Keress fel egy pszichológust, a nyakamat tenném rá, hogy kb fél év alatt tökre helyreráz és olyan dolgokra leszel képes, amire edig még sosem.

Pontosan ugyanez a helyzet nálam.

Én amúgy szeretem a pszichológiát és nagyjából sikerült már felfejtenem a bennem zajló folyamatokat. A természetes önbizalom fő forrása az anyai szeretet, az én anyám pedig soha nem mondta hogy szeret, soha nem ölelt meg, stb.

Ennélfogva én folyton a külső visszajelzésekből próbálok önbizalmat meríteni. Konkrétan le vannak screenshotolva beszélgetések, amikor pl egy lány azt mondta, hogy én vagyok a legjobb ember akit ismer, meg persze csomó külsőbeli dolog, méghozzá azért hogy időről időre önbizalmat merítsek belőlük.

Na most a fő probléma, hogy nagyon labilis ez az önbizalom, ugyanis néhány negatív visszajelzés teljesen tönkre tudja tenni. Jelenleg ebben az állapotban vagyok, mivel 3 lány visszautasított és teljes depresszióba estem, egyetemen kívül egész nap csak ülök otthon, nincs kedvem sehova menni.

Őszintén szólva egy elég erős imposztor szindróma kapott el, már ott tartok hogy ez az egész eddigi pozitív visszajelzés hullámvasút csak egy hatalmas szerencse volt és valójában senkinek nem kellek.

Pszichológus segíthet, de ahhoz, hogy igazán fejlődj ahhoz neked kell beletenni a munkát végülis.

"Aztán pár héttel később a szülinapomon mégis csinált nekem sütit és leszopott."

Ezen felröhögtem, köszi.😂

"Nagyon félek a visszautasítástól, gyenge vagyok lelkileg nagyon."

Ez a rész elvette a kedvem.😭

Azt kéne tudatosítani, hogy mindenkit, aki próbálkozik, vagy akár kapcsolatban van ér visszautasítás, csalódás.

Szimplán dolgozni kell magadon keményen, önfejlesztés, sport, tanulás, új hobbik, hogy erőt és magabiztosságot adjanak neked.

Saját magad miatt légy stabilabb, magabiztosabb, senki másért.

"Nagyon félek a visszautasítástól"

Próba - szerencse.

Nem kell, hogy olyan fogadjon el, akit te nem.

Majd összejön.

Semmi olyan nem kell, ami nem jó, a jóra pedig érdemes várni.

Hát ezek alapján még egyáltalán nem biztos, hogy jól nézel ki. Ezt miből veszed? Ilyen dolgok mindenkivel történnek az életében, én zárkózott vagyok és átlagos külsejű, mégis néha mákom volt csajoknál, de attól még hogy 30 év alatt volt néhány jó pillanatom, még qrvára nem jelenti azt hogy jól nézek ki.

Tinderen milyen sikereid vannak? Az a férfi külsejének valódi mércéje. És ott sem elég ha match-elsz néhányszor.. hány randi, hány szex jön össze?