Miért nem lesz egyik ismerkedésből sem kapcsolat?

Nagyon meg tudom érteni, én is hasonló helyzetben vagyok csak férfi oldalról. Már én is megkaptam mindenféle szöveget rokonoktól,barátoktól,h ezt kéne csinálni,azt kéne csinálni, járjak többet ide,kevesebbet oda, tartsak szünetet, tegyem rendbe az életem,járjak pszichológushoz blablabla. Már unom hallgatni az ilyen 'tanácsokat'. Főleg úgy, hogy 1000x annyi dolgot megcsináltam már,mint amit tanácsolnak, 2 diploma,multis meló,saját lakás,edzés, síelés,szörfözés,Balaton, sunshine ,Mexico,USA,végtelen utazás,tengerpart,városnézés, 2 éve pszichológushoz járok,önismereti programokra is,imádom én is a mélyebb témákat,filozofálgatni, vannak barátaim velük is megyek ide-oda,társasjáték,közös főzés,kerti party, tinder, rapid randi stb.

Valahol a mai rohanó világnak sajnos ez egy velejárója, hogy nagyon nehéz normális kapcsolatot kialakítani, ha tényleg komolyat keres az ember. Az ilyen netes randik tényleg elég nyögvenyelősek, mert vagy azt érzem,h nem tudok belelkesülni, hiába lelkes a lány, vagy fordítva, vagy végül csak szexkapcsolat lesz,barátság extrákkal, pedig direktbe egyáltalán nem ilyet keresek, csak aztán végül valahogy mindig úgy alakul, hogy vagy én,vagy a másik kiábrándul pár alkalom után.

A bőség zavar sztem inkább megnehezíti a dolgunkat a modern világban,mert tudat alatt azt érezzük, h mindenki lecserélhető(mi magunk is, vagy úgyis találunk jobbat), mindenki fél a csalódástól, inkább menekül egyik virágról a másikra. Nagyban felelős ezért ez a felgyorsult világ,hogy nem tudunk megállapodni, bármennyire is szeretnénk. Őszintén nem tudom, mit lehetne kitalálni, az ilyen sablontanácsok mindenesetre semmit se érnek, h "randizz minél többet,járj el minél több helyre" vagy, h "ne erőltesd,tarts szünetet, ne görcsölj rá" . Voltak már ilyen,meg olyan féléveim, éveim is,de semmit se számít önmagában, nem ezen múlik, hanem valami elképesztő szerencsére van szükség, hogy pont olyat találj,aki fizikailag, szellemileg és lelkileg is egy hullámhosszon van veled, ilyen embert tulajdonképpen bárhol találhatsz,bármilyen periódusodban, de az is lehet,h soha nem találod meg. Azoknak mindig könnyebb, akiknek nincsenek ilyen igényei,vagy lejjebb adják, és egy idő után bárkivel összejönnek. Viszont szerintem semmi értelme olyannal összejönni,akit nem szeretsz igazán,annál az egyedüllét is jobb. Én már egy ideje így élem az életem,h egyedül is kialakítottam egy stabilitást magamban,de ez még egyáltalán nem garancia rá, h ettől lesz nekem valaha is kapcsolatom. Azt majd úgy fogom felfogni,hogy megajándékozott az élet.

Nem tudom gyerekek, diploma ide, multimelo oda, nekem egyik sincs, mégis többnyire komoly kapcsolatot akarnak tőlem a férfiak. Szerintem többet kellene mindenkinek foglalkoznia a másikkal és nem saját magával. Figyelni a másikra, kölcsönösen érdeklődni a másik iránt.

Férfiaknál is azt látom gyakran randikon, hogy azt gondolják, "tessék itt vagyok, tetszek?, elfogadsz?"? És a másik? Ő hol van ebben a történetben?

Kérdező, nem lehet hogy te nem érdeklődsz mélyebben a pasi iránt, és azt érzik hogy ez a nő nem is figyel rám, csak KAPCSOLATOT akar?

Hidd el, semmit nem számít se a diploma, sem az intenzívebb sport, sem a hű de jó kinézet. Te is csak ilyen külsőségekkel tudsz (felvágni), tudom nem szánt szándékkal hisz te is csak azt szeretnéd hogy szeressenek, elfogadjanak. De mit kezdjen ezzel egy pasi? Ők a nőt keresik, a gyengéd, elfogadó nőies nőt akinek a tásraságában jól érzik magukat. Ha ez megvan, utána jöhet a szex, és nem fordítva.

"Sportolok, magamra adok, van rendes munkahelyem és diplomám, van hobbim, a randikon a beszélgetések is tök jók, van hogy egészen mely témákat boncolgatunk, máskor inkább nevetgélésből van több."

Mert meg vagy róla győződve, hogy ezektől függ megtaláljuk-e a párunkat akivel tényleg értékes kapcsolatunk lehet. Az igazi társunkra nem lehet kalkulációk útján szert tenni különben a jó hátterű és szép emberek mind paradicsomi kapcsolatokban élnének a rossz hátterűek pedig mind pár nélkül vagy boldogtalanul.