Tényleg nem létezik olyan srác, aki normálisan képes viselkedni velem?

Valahogy mindig csak két verzió szokott történni:

- vagy bunkók, flegmák, vagy gyakran eltűnnek, aztán mintha mi sem történt volna, vagy már első mondatnál lakásra hívnak, abszolút nulla tisztelet a másik felé

- vagy pedig látszólag bár normálisan írnak, de mégis taszítónak érzem, mert közben meg süt az egészből a sok komplexusuk, kb olyan érzésem van, mintha én lennék az egyetlen, aki szóba állt velük

Mi lehet vajon a gond?

Egyszerűen csak arra vágynék, hogy valaki nőként kezeljen, ne úgy, mint valami diszkós K****T, és azért nagyjából magával is legyen rendben. :/