Érdemes ismerkednem, ha egy gondozásra szoruló családtagommal élek együtt?

25 éves vagyok, és idén vágtam bele a párkeresés rejtelmeibe. Nem azért mert akkora lúzer lennék, hanem mert rengeteg mentális eredetű problémával küzdöttem, amiket idénre sikerült pszichiáterrel és gyógyszerekkel visszaszorítani annyira, hogy teljes életet tudjak élni. Nyáron szedtem utoljára gyógyszert, azóta tök jól vagyok, motivált, energikus meg minden, jóvilág.

Viszont emiatt nem volt még kapcsolatom, mert úgy voltam vele hogy amíg magammal nem vagyok rendben, addig nem foglalkozom ezzel a dologgal.

Most elkezdtem társkeresőzni, viszont felvetődött bennem egy borzalmas nagy kérdés: van egy beteg családtagom, egész konkrétan édesapám. Nem tud önállóan sokmindent csinálni, mert agyvérzése volt és gondozásra szorul. Hálistennek nem egésznapos felügyeletre, viszont nyilván ez a dolog együtt jár szokatlan látványokkal, szagokkal, mozgási nehézségekkel, stb.

Namost itt a kérdés, hogy ha ismerkedés közben feldobom a lánynak, hogy ez a helyzet, szerintetek mennyire fog elriadni tőlem, meg ettől az egésztől? Gondolom még abba sem fog belemenni, hogy esetleg áthívjam magamhoz, ami talán valahol érthető is.

Többgenerációs házban élünk, gyakorlatilag egy külön bejáratos felső szinttel, emiatt nem is költözök külön a szüleimtől mert ha azt a szintet befejezem (4-5 év és jópár millió forint ráköltése után), akkor teljes értékűen lehetne ott fent lakni. Plusz nyilván segítenem kell itthon.

Félreértés ne essék, nem teherként tekintek a beteg családtagomra, csak nem tudom hogy ez így mennyire fér össze, és itthon nem merem megkérdezni, értelemszerűen.