Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet 18 év együtt éles után valaha boldog kapcsolatom?
6 éve nem tudok túljutni a volt férjemen. 18 együtt töltött év, 2 gyönyörű, csodálatos gyerek, akikért mind a ketten hálásak vagyunk. Nekem mindenben ő volt az első, és együtt is nőttünk fel, kicsi korom óta ismerjük egymást, 3 évet eltekintve mindig egy osztályba jártunk. Együtt néztünk szembe a lehetőségekkel, a nehézségekkel. 1 hónapja annak, hogy 6 éve elváltunk és még mindig nem tettem túl rajta magam. Ő hagyott el másért, azóta már egy másik nővel van, akit el is jegyzett. A 6 év alatt nem találkoztunk sokszor, le van tiltva ő is meg az egész családja is (okkal). Nem keresek rá, amit tudok, azt a gyerekek elmondása alapján tudom róla (eljegyzés, költözés, nyaralás, stb.).
Nem tudom őt elengedni, és ebből már elegem van. Ez alatt a 6 év alatt nem sajnaltattam magam, építettem magam: pszichológushoz jártam, szereztem egy diplomát, önfejlesztő könyveket olvasok, előadásokra járok, a hit felé fordultam, szereztem új barátokat, új hobbit találtam (origami és futás az új szenvedélyem már 2 éve), folyamatosan tűzök ki magam elé célokat, amiket meg is valositok. Viszont folyamatosan hiányérzetem van: még pedig ő. Próbáltam randizni, de nem megy még mindig, ő már jót röhög rajtam gondolom, de én már szabadulnék tőle. Nem akarok minden randin azon gondolkodni, hogy jaj, M mennyire másképp csinálta, jaj M így még úgy, de akaratlanul is hozzá hasonlítom, és elkeserito az érzés, hogy akarok társat (1 éve vagyok aktív társ kereső), de nem megy, mert még mindig a rabja vagyok, mindig szeretem, pedig már régóta nem láttam.
Az van, hogy 20 évesen még minden lehet, tiszta lappal indul mindenki, nincs semmije, előtte álla jövő.
40 felett meg már ott a múlt, ott van az addig megélt és elért élet minden pozitív és negatív hozadékával. Lélekben sem leszel már olyan mint 20 évesen. Amit érzel az teljesen rendben van, ember vagy. Én azokat nem értem, akik 20 év után elfelejtik az addigi életüket, majd fejest ugranak a szexbe meg a kalandokba. Szerintem ők a betegek és nem te. Érző ember vagy, a múltad már a részed lesz amíg élsz. Gondolom normális családban nőttél fel, van érzelmi intelligenciád.
Sajnálom kérdező hogy így jártál. Te beleestél abba a tipikus csapdába hogy hozzámentél az első és egyetlen emberhez akihez közöd volt. Így nem is volt sosem összehasonlítási alapod, nem szereztél tapasztalatot másokkal.
Egyfelől persze érthető, hogy miért is mentél volna máshoz ha elsőre bejött akit választottál. Másfelől meg ez lett a vesztetek, hiszen a férjed is ebből a megfontolásból "cserélt le" egy másik nőre, hiszen neki sem volt még összehasonlítási alapja, megtetszett neki az újdonság varázsa.
A fene sem tudja hogy mivel tesz jót az ember magának?!
Ha korán már több (nem sok) emberrel tapasztalatot szerez és utána dönt (házasodik), vagy ha úgy csinálja ahogy te.
Mert ahogy elnézem a 10-20 éve tartó házasságokat a nagyobb százalék válással végződik, vagy ha nem, akkor megcsalják egymást a felek, csak a vagyonmegosztás miatt nem válnak. Vagy ha nincs megcsalás, akkor meg a meleg sz@rban ülnek mindketten boldogtalanul, nulla szexuális élettel. Persze tisztelet a kevés kivételnek.
Biztatót nem tudok javasolni ha már jársz (jártál) pszichológushoz és az sem segített. Sokan vannak olyanok is akik megunják a keresgélést (nem is tetszik nekik a felhozatal) és végül inkább egyedül élik le az életüket, minthogy folyamatosan csalódniuk kelljen.
2. A mai kapcsolatok szerinted jobbak lesznek? Mondjuk meg sem élik a 20 éves kort, meg mondjuk házasságot sem kötnek. Szép is lesz majd a sok 40-50-60 éves társkereső, akik a boldogságot keresik, holott halvány lila gőzük sincs hogy mi is az!
Az emberek nem a másikban kell hogy csalódjanak hanem önmagukban. A 21. század fő problémája hogy két isten létezik: az egyik a pénz, a másik meg a fizikális élvezet. Így meg aztán nehéz párkapcsolatokról meg boldogságról beszélni, ugyanis ez a két főisten sosem adott boldogságot, csak pillanatnyi örömöt. Ahogy meg elnézem hogy a nyugati kultúra gőzerővel hanyatlik, a mai állapotok még rózsásak a jövőre gondolva.
#3:
Én nem hinném hogy "a mai kapcsolatok jobbak lesznek". Azért is írtam oda hogy "A fene sem tudja hogy mivel tesz jót az ember magának".
Ha te erőn felül is teszel egy kapcsolatba, akkor sincs rá garancia, hogy a másik 5-10-15 év múlva ugyanazt teszi, gondolja, érzi amit te.
A változás folyamatos. Emberek is változnak és a világ is képes pár nap alatt a feje tetejére állni (lásd: Covid, háború, magas infláció stb). Semmire és senkire nincs garancia.
Egy biztos, keménynek kell lenni mint a kád széle!
Mármint lelkileg. Vagy hajlasz, vagy megtörsz!
Ezt a tempót kell felvenni amiben élünk( az élet minden területén). Az érzékenyebb, lelkizősebb emberek meg szenvedni fognak. Mert nem is tudnak, és nem is akarnak ehhez a sz*rhoz igazodni ami manapság zajlik.
Pedig ha látnád és beszélnél vele, segítene hogy ne az a kép éljen csak benned ami a 18 év alatt volt, hanem amivé vált most, a 6 év alatt.
Csak dédelgeted a múltat, pedig ha a mai valójában lenne veled elutasító, akkor lehet könnyebben tennéd végre túl magad.
Közös gyerekek életeseményein sem találkoztok? Diploma, esküvő, szülinap stb.?
4. Pont hogy nem kell felvenni a mai tempót. Miért kellene? Nem a globalizáció a megoldás, a globalizáció megbukott. Ugyanígy meg fog bukni minden marhaság amit ránk erőltetnek. Erőltetett az lmbtq, a szivárvány, ez a nagy ájtatos elfogadás is. Ezeket kellene példának tekinteni? Szép lassan kikapcsolják erőszakos eszközökkel az önálló akaratot és gondolkodást, a családot mint negatív és kerülendő intézményt állítják be, a férfit mint ellenséget, a nőket belehajtják egy férfiak elleni versenybe. A hagyományokat nevetséges és elavult dolgoknak tartják, az öregebbeket lenézik, a fiatalok azt tartják, arra büszkék hogy ők nem ismerik a tiszteletet.
Ha ezeket összeadod, meg is kaptad ezt a káoszt amiben élünk. Senkinek nem jó, mégis éltetik ezt a "modern" öngyilkosságot. Az összes emberi és párkapcsolati értéket, társadalmi értéket lábbal tapossák, azt akarják elhitetni hogy ezekre nincs szükség. Pedig csak ezekre lenne szükség, nem arra hogy 142 féle nem létezik, nem az lmbtq-s emberiség ellenes förmedvényre, nem a szivárványos invázióra. Van a férfi és van a nő. Nincs több. Nem a többséget kell büntetni néhány eltorzult ember miatt. Ezek csak eszközök arra, hogy a komplett nyugati világot megöljék. Mert ez megy, senkit ne tévesszenek meg a dolgok. Nem lesznek itt a nőknek jogai, nem kellenek a fehér férfiak sem. Konteó mi? Hát, 15 évvel ezelőtt ha azt mondtam volna ami ma megy, kiröhögtek volna.
#7:
Egy szóval sem mondtam hogy ezeket kellene csinálni amikről írtál.
Nem mondtam hogy fejet kell hajtani!
Csak fel kellene venni a tempót, magyarul valamilyen szinten be kell illeszkedni a társadalomba. DE egy szóval sem mondtam hogy a beilleszkedés az lenne amikről írtál! Ha totálisan kilógsz a társadalomból akkor diliházba zárnak vagy lesittelnek. Valamilyen szinten igazodni kell, de nem kell kiforgatni amit írtam.
Pont hogy azt írtam, hogy sz@r világot élünk és aki érzékenyebb mint pl én is, annak nem fog menni ez a sok baromság amit ránk akarnak erőltetni.
Ezért is vagyok én egyedül.
A sok h*lye meg jöhet lepontozni. Mert vannak akik meg ebben élik ki magukat. Hajrá, csak így tovább!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!