Érdemes ismerkednem, ha egy gondozásra szoruló családtagommal élek együtt?

De, gáz. Ez csak annak nem gáz, aki nem tudja, mivel jár, mert még nem volt ilyen helyzetben. Épp elég kötöttség saját rokont ápolni, nem még másét is. Tudom, most az jön, hogy a lánynak nem kell. Ja, csak folyamatosan egy harmadik félhez kell igazodni. Mikor eszik, mikor sz@rik stb. Saját családról meg ne is álmodjon, amíg él a papa. A kérdező korosztálya túl fiatal ahhoz, hogy ezt vállalja, amikor simán talál olyat, ahol nincsenek ilyen problémák.

Nézzük azt, hogy próbálja meg itt mindenki lebeszélni azokat, akik gyerekes pasikkal ismerkednek ebben a korban, akkor is, ha az a gyerek max.havi 2 hétvégét jelent. Itt meg apuka mindennapos feladat. Miről beszélünk?

#4! Nem érzéketlenül, realistán. Most írjam, hogy kapkodni fognak érte a nők? Nem, nem fognak. Ismerkedéskor ez igenis, egy hátrány. Nem lehetetlen társat találnia, de teljesen más, amikor már együtt vannak és akkor történik egy családi gond, mint amikor ismerkednek és nincs semmi kötődés. Akkor még mindenki válogathat és a legtöbbet olyannal akarják, hogy kialakuljon a kötődés, akivel kevesebb probléma várható. Homokba dughatod a fejed, akkor is így van.

"Nem rossz ember, aki nem vállal be egy ilyen helyzetet."

Szerinted nem rossz ember, de az #1 válasz már egy ítélkezéssel indult, pont arra reagáltam. Azóta megérkezett az #5 válasz. Lotyó🤦🏽‍♀️ Mintha a szónak bármilyen köze lenne a vázolt helyzethez🙄

#2

"viszont nyilván ez a dolog együtt jár szokatlan látványokkal, szagokkal, mozgási nehézségekkel, stb."

Néznem kéne, ahogy gondozod?

Nekem ez az 'egy házban a szülőkkel' nagyon nem a világom, akkor sem, ha egészséges introvertáltak.