Akik szerint az utcai ismerkedés jó és bevált dolog, azok valójában álomvilágban élnek?

Egyszer arra szenteltem egy napot, hogy sétálgattam a városligetben és környékén, és leszólítottam összesen 10 lányt. Egy volt aki túl korán érkezett valahova és volt kedve beszélgetni, viszont a második mondatában mondta, hogy van barátja.

Volt egy másik akit a buszmegállóig elkísérhettem de éreztem, hogy egyszerűen túl zárkózott, nem keltettem fel annyira az érdeklődését.

A maradék 7-8 fele szó nélkül tovább ment mint ha kéregető volnék, a másik fele meg meghalgatott majd mondta, hogy "köszi de most nem".

Összességében roppant kínos volt, később lett barátnőm az internetről, neki elmeséltem, de úgy érzem ezzel csak a partnerem rólam kialakított képét ástamm alá. Neked, hogy esne, ha a barátnőd leszólítana 10 férfit, az utcán, csak, hogy ismerkedjen?

Összességében szerintem kevésbé önbecsülés romboló, ha csak az interneten keresgélsz, ahol már egy kép vagy leírás alapján szimpátiát keltesz.

Sok lány (akárcsak férfi) egyszerűen olyan személyiség, hogy nem mondja, hogy húzzál a **** hanem nem akar közbevágni, lassan és modorosan szeretne visszautasítani. Ezért szóba állnak veled, de nem lesz ebből semmi.

Tegnap szekesfehérváron a belvárosban sétáltam, mikor megláttam az egyik kávézóból kijönni egy 30as leányzót, Doctor Who polóban a kihúzott kabátcipzárja alatt, én épp munkásban mentem a dolgomra, de csak leszólítottam, hogy: nahát, te is Whovian vagy?

Mosolygott és igennel felelt, megkérdeztem ki volt a kedvenc doktora, persze tudtam a választ, hogy nyilván Tenant, mint minden csajnak mindig… nekem meg Capaldi, úgyhogy kb 40percet dumáltunk a Doctor Whoról, de aztán mennie kellett, de még megkérdezte lenne e kedvem folytatni a beszélgetést, így még egész este írogattunk egymásnak messengeren.

Aztán eszembejutott ez a pár hetes szánalom kérdés, uh idejöttem, had írkáljátok itt, hogy mese habban, meg hogy kamu…