Miért vagy egyedül?

A történetem nagyon egyszerű: nőként sikerült rondának születnem, és nem, ezt nem oldja meg smink, ruha stb. Ehhez egy sótlan-szótlan személyiség is társul az általános elvárt csacsogós, sziporkázó típus helyett. Ha ez még nem elég (de!), hogy garantáltan meg legyek lőve, ismerkednem sincs hol, csak a neten, de ilyen adottságokkal el lehet képzelni az eredményt.

Kapcsolat nem igazán érdekel, az szerintem egy nő számára inkább szívás, egy magamfajtának végképp. A szex nagyon hiányzik. Mármint a JÓ szex. Nem a kémia/vonzalommentes erőltetett szerencsétlenkedés. De csak utóbbira van esélyem.

24-es: keress egy hasonlóan ronda férfit magad mellé. Nagyon szívesen...

Jaa, hogy nőként neked JÁR a top kategóriás férfi? Hát szar ügy.

Érdekes, ha férfiként itt valaki azt írja sikertelen, mert mondjuk csak átlagos vagy ne adj isten átlag alatti külsővel rendelkezik akkor egyből jön a fikázás, hogy "mErtBIZtosANcSakAZINstagRAmmODellEketTekinTiNŐneK"...

Hát persze...

25: Baromság, és sosem értek egyet azzal sem, akik a férfiakba állnak bele emiatt.

Attól, hogy valaki ronda, nem lesz képes automatikusan vonzódni egy ugyanolyan rondához az ellenkező nem tagjai közül. Ez nem így működik. A ronda nem külön faj az emberen belül, nem működik másképp a vonzalma, a szexualitása. Ugyanúgy, ahogy hozzá nem vonzódnak a szépek/helyesek rondasága miatt, ő sem fog tudni vonzódni egy másik rondához annak rondasága miatt. Hiába azonos szint meg így igazságos elméletben...

1. Egész életemben depresszóval küzdöttem

2. Sajnos az évek elcsúfítottak

3. Rákos voltam anno

4. Ezeket nem adnám tovább a gyerekeimnek, ha lehetne még

5. Nincs családom, nincsenek barátaim

6. Anyagi gondokkal küzdök a már nem létező családom miatt, hiába végeztem egy jó főiskolán mérnökként

7. Alkoholista lettem és láncdohányos.

8. Beletörődés így lassan 40 évesen

Amúhy voltak szép kapcsolataim, ezeket a szívemben őrzöm.

Ennyi

Több okból is.

Egyrészt a szüleimmel lakom, de mégsem mert egy ikerház másik felében, teljesen önellátóan. De laktam már teljesen külön, de akkor sem volt más a helyzet.

A munkámból kifolyólag sok időmet elveszi a tanulás, tehát munkaidőn túl még tanulnom is kell rendszeresen. Ezen felül nagyon időigényes hobbijaim vannak és sok barátom, ami végképp elveszi a maradék időmet is amit párkapcsolatra fordíthatnék.

A harmadik indok ami ebből következik hogy a fentiek miatt nincs időm ismerkedni illetve kedvem se, ha valami csoda folytán mégis összejönnék valakivel valószínűleg hamar elege lenne belőlem, mert a mostani életmódómon soha nem kívánok változtatni, így vagy elviselné hogy ő az utolsó a sorban vagy lelép.

Előző vagyok, azt még hozzáteszem hogy ezen felül eléggé más vagyok mint a legtöbb ember.

Elég egyedi felfogásom van a világról, meg úgy általában sok mindenről, amiről sokan nem is tudnak. Ha megint lenne párom akkor vele megosztanám a gondolataim, de kétlem hogy osztaná a nézeteim.

Vannak mások számára furcsa beidegződésem, rutinjaim amik nekem logikusak és fontosak, amiken nem akarok változtatni.

Összességében egy nagyon furcsa és nehéz eset vagyok férfiként, márpedig a nőknek nem ez kell tudom, pont ezért egyáltalán nem is foglalkozom a párkeresesésel, berendezkedtem az örök egyedüllétre.

Amit még tudnia kell mindenkinek aki így dönt, hogy ebből nem igazán van kiút. Észrevettem magamon hogy annyira le tud kötni sokszor egy-egy hobbi, téma hogy semmi más nem érdekel, addig hajtom a dolgot amíg bírom és nem értem már mások miért nem ilyen lelkesek, stb...

Ezeket lassan 20 év magány után nyilatkozom, szóval óvatosan ki hogy dönt.