Miért vagy egyedül?

Nekem egy törés (haláleset) volt az életemben, akkor két kicsi gyerekkel. Elég hamar abban a helyzetben találtam magam, hogy a férfiak egy része attól pánikol, hogy el kell minket tartani (köszönjük, nem kell, megoldom az életünket), másik része pedig azon akadt ki, hogy nem játszhat családfősdit a marha nagy függetlenségben (mert, köszönjük, ahogy mondottam volt, pénz nem kell, de beleugatás sem). Azóta vagy akad olyan férfi, aki elfogadja, hogy vagyunk mi ketten és van a családom, vagy nem akad.

3 éve vagyok szingli és ahogy telik az idő egyre jobban élvezem. Nagy ritkán, kb úgy félévente egyszer rámtör az érzés hogy jó lenne ha lenne párom, de amilyen gyorsan jön olyan gyorsan el is múlik. :D Pasi nélkül több a szabadidőm, a pénzem, az energiám, a barátom, jobb vagyok a munkámban, jobb a kapcsolatom a családommal.

Hát az a helyzet, hogy egyrészt belekényelmesedtem az egyedüllétbe, másrészt meg baromi válogatós vagyok, mármint ha párkapcsolatról van szó. Mert az, hogy most ilyen 'friends with benefits' barátság extrákkal kapcsolatokba itt-ott belemegyek egy-egy csajjal, az egy dolog, de hogy komolyan is elköteleződjek valamelyik mellett, na ahhoz nagyon nagy összhangra lenne szükség. Nem konkrét elvárásaim vannak,hogy zöld szeme legyen,meg 3 diplomája, hanem inkább egyfajta testi,lelki,szellemi összhangot keresek, valami + érzést, hogy én vele akarok lenni mindenáron, ha ez nincs meg,akkor csak azért, hogy legyen valaki,nem fogok magamra erőltetni egy kapcsolatot. Mert amúgy jól elvagyok egyedül, a saját lakásomban élvezem,hogy a magam ura vagyok,azt csinálhatok,amit akarok,szabad vagyok,ha kedvem támad átugrom a Föld másik oldalára,sokat utazgatok, élvezem az életet,barátaimmal csinálok programokat, nagyon meg kell hogy fogjon az a lány, aki miatt az egyedüllét adta kényelemről lemondanék. 😎 Na persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem néha úgy, hogy jó lenne ,ha lenne egy társ mellettem, de egész egyszerűen ha mérlegre teszem, mindig az egyedüllét nyer, de lehet csak nem találkoztam még a megfelelő emberrel.

9 éves kapcsolatomnak lett vége. Sikerült lezárnom magamban de minden ismerkedésem kudarc azóta,35 évesen ez már nem az ami anno volt. A korban hozzám illők zöme házas, gyerekes. Nem adom fel azért, de hazudnék ha azt mondanàm nem bőgök napi szinten a magánytól.

Nincs történet. Valahogy gyárilag úgy vagyok összerakva, hogy elméletben jó lenne egy kapcsolat, de a gyakorlatban nem.

Nemjarok sehova, anitszoci vagyok nem vagyok csaladcentrikus, buta is vagyok. Egyaltalan nem vagyok erdekes szemelyiseg, halalra unja velem mindenki magat, nincs hobbim,nem vezetek autot mert nem merek, nem vagyok noies, ha nem tetszik valami bunkozok, ijesztoen oszinte es egyenes vagyok ami a ferfiaknak nem imponal, fuuuuu hat sorolahatnam még