Mi értelme tagadhatatlan igazságokat letagadni?

Kövér és csúnya tini voltam, míg egy krónikus betegségtől 19 éves koromra lefogytam, aztán végeztem némi looxsmaxxot és elkezdtem érdekelni pár embert. Bár nem éreztem velük a kémiát, visszacsatolás volt hogy nem sz'rnak teljesen a fejemre. Jóval pozitívabb bánásmódot kapok normieként mint sub5 koromban pedig a személyiségem nem változott drasztikusan. Összeteszem a kezem hogy nem lettem nagyon ronda és nagyon alacsony. Az állvonal, a magasság, az arcberendezés mind mind fontos. A randizásban való sikeredet az fogja elsősorban meghatározni ahogy kinézel, lehet bármilyen jó személyiséged, a többség a külsőn túl nem lát általában. Meg nyilván nem a belső értékeiddel fognak szexelni. Ha ronda introvertált vagy aki mindig csendben van akkor creep vagy, ha vonzó akkor misztikus. Mi értelme ezeket tagadni? Annyiszor hangsúlyozzák a személyiséget meg a belsőt, de sosem hallom hogy hangsúlyoznák a külső fontosságát.