Titeket nem idegesít az olyan emberek véleménye, akik soha nem voltak olyan helyzetben, mint ti, és így okoskodnak?

Pl.: "Csak várni kell, nincs abban semmi, hogyha X évesen nincs senkid", miközben nekik X-6 éve van párkapcsolatuk.

"A külső nem számít", aztán állandóan azt hallgatom, hogy ez meg az hogy néz ki.

"Önállónak kell lenni, mert azt szeretik a pasik/csajok", de én nem tudom, hogy milyen fene nagy önállóságra tettek szert a tinédzser éveikben.

"Néha jobb egyedül lenni, tök jó, hogy szingli vagy", de nekik is jobb úgy az életük, hogy szerelemben, párkapcsolatban élnek, és semmiért le nem cserélnék, plusz jobban tudnak haladni az életben, mint egyedül.

Az ilyen emberek miért hiszik azt, hogy ezek, amiket elmondanak, ez releváns? Amikor elmegyunk valahova, biztos van egy olyan fiú mindig, akinek tetszenek, elhívták őket randizni, stb. Nekem meg annak kell örüljek, hogy eljutottam életemben egyszer egy randira, aminek nem lett folytatása. Azóta semmi. És az ilyen mondatok csak felcs sznek, mert ha belemegyek, akkor abból mindig veszekedés lesz, mert ezek a nagyokosok egy ujjukra minimum kapnak 2 jelöltet, de okoskodnak, hogy aki nullát se kap az egész kezére, annak milyen lehet. Ha meg magamban tartom a véleményem, akkor csak magamnak ártok vele, és újult erőre kapnak a következő ilyennél.