Miért a fiúknak kell teperni?

"Nekem abban az esetben ez teperés"

Neked lehet, ettől még ugyanúgy értelmetlen hülyeség, amit írsz. Hogy még direkt ragaszkodsz is ahhoz, hogy értelmetlen definíciókat rendelsz fogalmakhoz, ez csak szánalmas.

#60

Ez sem kényszer. Tényleg össze-vissza keversz itt mindent...

#63

Teljesen átérzem, nekem ez az egész ismerkedős szakasz egy nyűg volt, ezért is kerestem komoly kapcsolatot, pedig nálam nagyon sok férfi próbálkozott, de valahogy mégis utáltam. Ha most, 12 év után visszacsöppennék, szerintem eret vágnék. Főleg, hogy ennyit változott a párkeresés negatív irányba.

Na, akkor tegyünk egy kis rendet, hogy ki lehessen igazodni ebből a sok válaszból. Sok-sok válasz született, egyik fél nem érti a másikat, de akkor röviden összefoglalnám a kérdezőnek a vita lényegét.

Elmélet: egyenlőség, egyenjogúság van, elmosódtak a nemi szerepek, ezért a nők is ugyanúgy kezdeményezhetnek, elméletben teszik a nők is.

Gyakorlat: mivel nagyobb arányban a férfiak "éheznek" a nőkre, és hétvégente szórakozni is nagyon nagy hányaduk szinte csak azért jár, hogy becsajozzon (sőt egyesek meg még sok más rendezvényre is, pl. táncra, tanfolyamra is főleg ezért), így a kérdés teljesen egyértelmű és logikus, hogy miért a férfiak kezdeményeznek a gyakorlatban. A másik meg, hogyha nem teszik, akkor tíz másik férfi csap le a kiszemeltre.

Egyébként egy nő is szokott akkor kezdeményezni, ha nagyon tetszik neki valaki, csak annyiban tér el a dolog, hogy egy nőnél a kezdeményezés egy-egy különleges, számára nagyon tetsző férfi irányába szokott előfordulni, akire egyben fel is tud nézni, tisztelni is tudja. Míg a férfiak egy éjszaka alatt akár 10-15 nőhöz is odamennek kezdeményezés céljából. Csak ránéznek a prédára, ha jó csaj, akkor mehet is a dolog. A nőknél meg, ha ilyen van, előtte már szokott lenni azért némi interakció a két fél között, amivel a pasi felhívta magára a figyelmet (mert csak a külső általában kevés ehhez). Rengeteg férfinek meg annyi elég, hogy " jó nő", mert ennyi elég egy dugáshoz. Igényesebbnek kéne lenni fiúk, mondom ezt szintén hímneműként.

Illetve még hozzáteszem, hogy a nők is gyakran kezdeményeznek, csak nem direktben teszik, mint a legtöbb férfi, hanem inkább jeleket küldenek és úgy kommunikálnak, hogy azt közvetítsék: "nyitva az ajtó!". Furcsamód egyébként én is mindig így kezdeményeztem férfiként, ritkán direktben. Azokat a nőket figyeltem mindig, akiken éreztem, hogy felfigyeltek rám, és erősebb és másfajta a részükről érkező szimpátia, mint mások részéről.

Bizony, nagyon is fel lehet ismerni nőkön is, ha vonzalomból eredő szimpátiát tanúsítanak, mintha csak sima szimpátia lenne.

Tapasztalatból írom ezeket, időnként (kb. háromhavonta egyszer) elő szokott fordulni ilyen eset, pl. most egy új kolleginával, de ha az ember kapcsolatban van, akkor offosak az ilyen sztorik.

#68-69 Így van, tökéletesen leírtad. Én is úgy kezdeményezek srácoknál, hogy már félig-meddig beléjük vagyok zúgva. Nekem ez a jeladás/mosolygás sosem ment, mert iszonyú zavarban vagyok a kiszemeltek társaságában. Emellett baromi türelmetlen is vagyok, nem bírom kivárni, hogy észrevegyen és csináljon már valamit. Főleg, ha olyan nyúl, mint a kérdező. Muszáj tudnom, hogy lehet-e valami a dologból vagy nem, ezért én odamegyek és kerek-perec elmondom, hogy mi van, vagy elhívom valahová inni-enni. Egyébként az elhívás talán a legfinomabb módja, nem pedig az 'ajtóstól rontok a házba' - bár ez is be szokott jönni. :)

Én egyébként ezért nem értem, hogy mit jelent az, amit itt többen írtak, hogy:

"Nem éri meg kockáztatni egy visszautasítást"

Mert mit kockáztatsz ezzel? Mert szerintem semmit. Pont azzal kockáztat az ember, ha nem kezdeményez és csak várja, hogy legyen valami. Mert így simán lecsúszhat normális, boldog párkapcsolatokról, amik azért nem jöttek létre, mert nem mert/akart kezdeményezni.

Engem is utasítottak már vissza nem is egyszer, sőt elég sokszor. De méltósággal el kell ezt fogadni és továbblépni.