NŐK, ki érez még így?

Nem feminizmusból, de azt érzem bármilyen férfivel kerülök össze (komolyabban vagy épp nem), mindig csak kevesebb leszek valahogy tőlük, egyszerűen nem találok olyan férfit akire fel tudnék nézni, ne csalódnék valamiben és ne arra jönnék rá, hogy ez az ember is csak emészti az energiáim, amit inkább magamra is fordíthatnék. Nem tudom hogy ez össznépi probléma-e, de nagyon nehéz olyasvalakit találnom akivel építjük egymást, pedig őszinte odaadó embernek tartom, de amint valaki megérzi ezt átmegy kihasználásba a dolog. Megtanultam egyedül lenni, azt élvezni is, de középkorúként (30) már máshol kéne tartanom, nem a férfi nemtől való eltávolodásnál.. és ez eléggé aggaszt.