Nők 30-40 év felett miért válnak hirtelen sokkal kedvesebbé ismerkedésben?

Velem 16 évesen sokkal kedvesebbek voltak, mint 27 évesen.

Akkoriban még jobb volt a párkapcsolati piac.

Érdekesek, persze van logika a mögött is amit te írsz kedves 12-es! De én pl pont úgy vagyok, hogy amikor önbizalomhiányom van és kisebbségi komplexusom én akkor vagyok pont arrogánsabb, flegmább, lekezelőbb. Amikor meg kicsattanok és nagyon faszául érzem magam akkor meg miért akarnám lehúzni a többi embert.

Mert az tényleg ésszerű hogy ha önbizalmad van akkor több férfit elhajtasz mert nem éred be vele, de a kérdező itt a megalázó visszautasításra kérdezett rá, nem a sima normálisra. Persze nyilván van aki az egyszerű nemet is már sértésnek veszi...

Remélem ezt nem kell magyarázni, de van rá logikus érvelés.

Ha szeretne családot, de ennyi idősen még nem jött neki össze akkor IGEN, hiába tagadják itt tiszta erőből sokan, sok nő ilyenkor már egy apát keres és nem egy szőke herceget és azt kedvességgel, odaadással tudja bevonzani, szóval igen ha úgy tetszik "leadja" az igényeit.

HA már van gyereke, akkor IGEN, valószínűleg egy pótapát keres, és ezért már hajlandó "leadni" az igényeit stb...

Illetve a harmadik magyarázat, hogy végre lett annyi önismerete, hogy rájött nem ő körülötte forog a világ és képes magán kívül másra is gondolni.

Lehet más mondani, de a kemény valóság általában ez. Huszonévesen még kb végtelenek a nők lehetőségei, de a biológiai órájuk nekik is ketyeg, 30, 40 felett már mással a prioritások jó esetben.

Természetesen a gyakori párhuzamos univerzumában minden nő öntudatos, erős nő és akár 100 éves koráig válogat maximum a "bármilyen házi kedvenc"-ével él egyedül boldogan élete végéig :D

Persze utolsó, hogyne, sarkítsd ki a dolgot :)

Imádom ezt a oldalt mert ahelyett hogy hasznos válaszokat adna, lehetőséget ad a névtelen fröcsögésre. Kíváncsi lennék ha hirtelen kiderülne mindenkinek a személyazonossága, akkor is ilyen nagy arccal vállalná-e a véleményét :)

A valóság az hogy a neten könnyű fröcsögni névtelenül, remélem mindenki van olyan egyenes és korrekt hogy a véleményét élőben szemtől szemben is vállalni meri, ha nem akkor inkább maradjon csöndben.

A témára visszatérve, nem arról van szó hogy a huszonéves nők bárkit aki kicsivel jobb mint egy Torrente már elfogadnak hanem hogy bárkit aki kicsivel rosszabb mint egy félisten már nem fogadnak el. Az okok egyszerűek, amit itt már vagy 1 milliószor leírtak: Hipergámia, a netnek hála végtelen lehetőségek illúziója és önámítás felső fokon, tisztelet azon keveseknek akiknek van annyi önkritikájuk nőként hogy időben belátják hogy mik a lehetőségeik és még időben megtalálják a hozzájuk valót, sajnos ők nagyon hamar elkelnek, így marad nekünk, az ő szóhasználatukkal a "selejt".

Nem csak a párkapcsolat létezik, az csak egy kis szelete az életnek. Én 20-on évesen nem éreztem magam felnőttnek, és folyamat görcsöltem, hogy hogyan kell hiteles felnőttnek lenni. Kb. azon izgultam, ha Converse van rajtam vagy be van fonva a hajam, nem vesznek komolyan.

Elmúltam 30, és annyi változott, hogy már tudom, hogy felnőtt vagyok, és nincs egyféle felnőtt mód. Azóta megnyugodtam, és érdekes módon pont a férfiakkal lettem szigorúbb, mindenki mással nyitottabb. Csevegek nénikkel, bácsikkal, de nekem már nincs kapacitásom kedvesnek lenni minden pöccsel.

"végre lett annyi önismerete, hogy rájött nem ő körülötte forog a világ és képes magán kívül másra is gondolni."

#12 vagyok. A saját világom körülöttem forog. A másoké ne forogjon körülöttem, köszi szépen. Másra annyiban gondolok, hogy résen vagyok, hogy a határaimat tiszteletben tartsa.

"Kíváncsi lennék ha hirtelen kiderülne mindenkinek a személyazonossága, akkor is ilyen nagy arccal vállalná-e a véleményét :)"

Elég szomorú, ha valaki olyan beszari, hogy csak online meri a véleményét kifejteni. Mondjuk ha te lennék, én is kussolnék.