Miért van a mai lányoknál ismerkedés során "game over" a legparányibb hibára is?

Pl. nekem az, hogy nem szopok, parányi dolog. Sok férfinak meg teljesen kizáró ok.

Nem a te értékrendszered az etalon, mindenkinek a sajátja.

"Nem szeretnék a starbucksba menni, menjünk már inkább máshova"

Nagy dolog lett volna ezt közölni, vele ugye? 😀

Olyan nők koptatnak ennyiért, akiknél sorban állnak a jelentkezők és jódolgában azt sem tudja hogy válogasson.

"Miért van a mai lányoknál ismerkedés során "game over" a legparányibb hibára is?"

Én is pontosan ugyanezt éreztem (és gyakran el is hangzott a számból) annak idején, amikor ismerkedtem. Én 2,5 évig voltam egyedülálló. Ebből szinte napra pontosan 1 évig egyáltalán nem ismerkedtem (egy 4 éves kapcsolatból jöttem ki + túlvoltam egy elég durva, kétoldali drámákkal és sok sírással tarkított féléves ismerkedésen), csak miután már hónapok óta mondogatták a családtagjaim, hogy keressek már valakit magam mellé, azután fogtam bele a társkeresésbe. Tesóm meg is ígértette velem, hogy felregisztrálok a Tinderre X "határidő" lejárta utnán, mondván "mindenki azon van, oda menj fel". Hát, később alaposan megbánták a noszogatást... 😀 a 2,5 évből 1,5 évig ismerkedtem aktívan pont abban az időszakban, amibe a teljes Covid járvány is beleesett, ahol lazultak az emberi kapcsolatok, és a durva bezárkózás (pl. kijárási tilalom) idején a randikon is abszolút érezhető volt a "sivárság", a négy fal közé zártság rányomta a bélyegét az emberekre is.

Lényeg a lényeg, rengeteg csalódás és hiábavaló reménykedés ért azalatt a 1,5 év alatt. Hozzáteszem, én személyesen egyáltalán nem ismerkedtem (és ezt szó szerint kell érteni, élőben egyszer se próbálkoztam be senkinél), kizárólag társkeresőn, azon belül is a Tinderen, kisebbrészt Badoo, Randivonal, Párom.hu. A szerencsém az volt, hogy futott annyira a társkereső, hogy átlagosan kéthetente le tudjak szervezni egy randit, vagy bele tudjak fogni egy új ismerkedésbe (csevegések, videochatek, randik), de sorozatos kudarcok jöttek, változatos okokból. Ha csak azokat az ismerkedéseket veszem alapul, ahol nekem is bejött az adott nő és szerettem volna komolyabban megismerni (tehát pl. nem azért zárult le, mert élőben vagy videochaten nem tetszett), leggyakrabban, de nem minden esetben az volt a probléma, hogy egyszerűen túl unalmas voltam, nem tudtam kémiát kiváltani a partnerből (és bizony ebben bőven szerepe volt a Covidnak is).

Szóval arra akarok utalni, hogyha vannak matcheid neked tetsző nőkkel, és képes vagy velük randikat is leszervezni, onnantól legalább nyugtasson az a tudat, hogy kinézetileg rendben vagy, innentől nem hivatkozhatsz arra, hogy magadba egyáltalán ne kelljen nézned, hol keresendő a hiba. Én is ezt tettem, egy időben félretettem kicsit a társkeresőt, igyekeztem más, erősen motiváló célokat is találni az életemnek, ami pozitív hatással volt a személyiségemre és a társkeresésre, ezután már könnyebben ment az ismerkedés is, mivel korántsem voltam már olyan görcsös, mint mondjuk az első 1 évben. A 1,5 év utolsó fél évében a második ismerkedésemből végül összejött a mostani párkapcsolatom, ami pont 1,5 éve tart. Ja, és még annyi, hogy én ezt a jelenséget, amit leírsz, főleg a társkeresős nőknél tapasztaltam, a korábban élőben megismert nők esetén sokkal nagyobb toleranciaszintet tapasztaltam.

Ha tehát az ismerkedéseid mindig pár hét/hónap után szakadnak meg, akkor érdemes megkeresni a hibát magadban is. Ami simán lehet, hogy a kémia hiánya lesz, mert esetleg "túl normális" vagy, vagy túl tökéletesen akarsz csinálni mindent, és pont emiatt nem lesz meg az a laza, kötetlen, természetes ismerkedés, mint amit a nő várna a randizástól.