Hogyan adhatnám fel végre teljesen azt, hogy vágyódjak valaki után is?

32 vagyok, és még nem volt senkim sem, miért majd most jönne be az egész?

Nagyon messze lakok mindenféle élettől, meg a "rendes" randizási helyszíneket sose bírtam a zaj és a tömeg miatt. Elköltözni nem tudok, mert nincs rá pénzem, és 8686104860431 éves portfólióm se egy pár hónapja létező frameworkre hogy valami normálisabb helyre kerüljek. A legtöbben a koromban családot akarnak, ezért családapát keresnek, nem pedig egy egyszerű társat, a fiatalabbak közül meg aki az idősebbek után vágyik szintúgy, és nem fog valami csóróval kijönni. Pszichológus a környéken meg normális nincs, és nincs pénzem magánterápiára.

Én arra kérek tanácsokat, hogyan iktathatnám ki magamban ezt a vágyakozást, és nem azt, hogy én még fiatal vagyok (16-nál még elment, de 32-nél mindenféle tapasztalat nélkül már egyáltalán nem), hogy legyen önbizalmam (hogy???), vagy hogy adjam lejjebb az elvárásaimat (tudom, járjak a dohányossal és a piással, mert otthon biztos füstölök mint a kémény, iszok mint a hal, de ha mégsem, majd a szerelem erejével ráveszem, hogy szokjon le a kedvemért, de amúgy is bennem a hiba, mert nem akarom túltenni magam az alkoholista nagymamám által okozott traumákon, vagy neadjisten nem egy alapból nem működő kapcsolatot szeretnék). Az incelek válaszait sem szeretném, még akkor sem, ha annak tűnök, mert nem értek egyet az incel ideológiának alapjául szolgáló filozófiával...