Költözzek el vagy váltsak munkahelyet hogy legyen barátnőm?

Az nem megoldás, hogy a munkahelyedet dobnád és a gondolom kemény munkával szerzett lakásod annak reményében hogy hátha máshol találsz majd párt.

Mi lenne ha inkább távolabbról néznéd a helyzeted. Mi lenne ha szabadidős hobbiba kezdenél ahol nagy társaság van. Ez lehet közel vinne ahhoz hogy megtaláld az igazit.

De ez csak tipp. De azért ne dobd fel az életed mert most nem igazán találod az Igazit.

Az 1,6,8 válaszokat én írtam és szeretnék még hozzáfűzni valamit.

Kb. 8 évvel ezelőtt ugyanígy el voltam keseredve, mint te. Bejártam dolgozni, aztán hazamentem a lakásomba és minden estém netezéssel, filmezéssel telt; folyamatosan őrölt a magány, pedig Budapesten éltem akkor is (ott is születtem). Mivel én nem vagyok társasági ember, tudtam, hogy ha társat szeretnék találni, marad az internet. Mivel a fővárosban éltem, napi szinten randizhattam volna, akkora volt a kínálat. Sokáig heti 3-4 randim volt, de állandóan idiótákba botlottam vagy egyszerűen csak nem volt szimpatikus az adott ember. Rengeteg próbálkozás után elkezdtem ismerkedni valakivel, aki nagyon szimpatikus volt, de 80 km választott el minket. Eleinte csak hétvégén találkoztunk, akkor még nem is igazán terveztük komolyra, mert egyikőnk sem akart volna a másikhoz költözni. Aztán egyre több időt töltöttünk együtt és bizony éreztük, hogy ez komolyodik. Két év távkapcsolat után én voltam az, aki azt mondta, hogy oké, semmi vesztenivalóm, hiszen hiába szerettem a budapesti munkámat és a munkatársakat, olyan szarul kerestem, hogy úgy voltam vele, ezt az összeget bárhol megkeresem. Lesz ami lesz alapon elkezdtem munkát keresni a párom városában és szinte azonnal találtam egy munkahelyet, ahol ráadásul kétszer annyit kerestem, mint Pesten. Ez volt az, ami "rákényszerített" a költözésre, mivel pénteken volt az interjú és hétfőn már kezdeni kellett. Hétvégén szélsebesen összepakoltuk a cuccaimat és leköltöztem a páromhoz. Életem legjobb döntése volt. Az első hetek/hónapok nehezek voltak, hiszen új munkahely, új lakhely és az együttélés újdonsága egyszerre sok erőt vett ki belőlem. De amint kialakult a közös életünk, hálát adtam az égnek, hogy mertem lépni. Ma már 8 éve vagyunk együtt, egy harmadik városban vettünk házat és nagyon boldogok vagyunk. Viszont az is biztos, hogy egyedül nem mertem volna ebbe belevágni.

Ezzel csak azt szeretném megmutatni számodra, hogy nem mindig a környezetünkben akadunk rá a megfelelő társra. De ha tényleg működik és őszintén szeretitek egymást, meg fogjátok találni a közös utat, nem a távolság fogja megakadályozni, hogy boldog legyél.

Fel a fejjel, ez egy nehéz időszak, de biztos lehetsz benne, hogy felkészít valami sokkal jobbra és évek múltán mosolyogva fogod visszaolvasni ezt a kérdésedet, ahogyan én is teszem a 10 évvel ezelőtti gyakoris kérdéseimmel 😊