Időnként azért mégiscsak áldás csúnyának lenni nem?

Tinikorom nagy részében csúnya és kövér voltam, aztán drasztikusan lefogytam egy krónikus betegségnek hála. Elkezdtem a barátomra hallgatni hogy a hajammal kezdjek valamit, rendesen öltözködjek meg ugye a személyes higénia.. Aztán mikor ogréból valamelyest egy jól kinéző emberke lettem volt egy két ellenkező nemű akinek tetszettem, többségüket ignoráltam mert nem keltették fel az érdeklődésemet, egyik viszont kikészített. Akaratlan csapkodta a seggem, figyelt amikor a buszt vártam jézusom.. Szerencsére hamar jött a ballagás és mikor facebookon megtalált instant tiltottam nehogy valami szörnyűséget kapjak kép formájában. A csúnyaságnak azért nagy előnye hogy az ember nem vonza be a hibbantakat és valószínűleg a személyisége miatt szeretik ami kevésbé fontos mint a külseje. Továbbra is, maxolom a külsőmet hogy jobbat kapjak, nem árt az embernek szintet lépni. 23f