Akinek későn lett párkapcsolata, az milyen problémákkal találta szemben magát?

Én nem örülök, hogy az otthoni rémes szigor miatt kimaradt számomra a gimis szerelem. Úgy érzem, ez egyfajta veszteség.

Viszont határozottan elutasítom, hogy az efölött érzett elégedetlenség befolyást gyakoroljon a jelenemre. Elkönyvelem veszteségként, de teljesen a jelenre koncentrálok, mert ha most a gimis éveimet siratnám ahelyett, hogy a 20-as éveimet élvezném, akkor majd a 30-as éveimben ezt az időszakot fogom gyászolni és így tovább.

Úgyhogy inkább a mának élek.

3

Nálam előjöttek olyan problémák, amikkel egy normális ember 14-15 korában szembesül, sokkal kisebb téttel bíró helyzetekben. 22 évesen azért másról szól egy kapcsolat, mint a gimiben. A felhőtlen szórakozás és habkönnyű érzelmek mellett azért ott lebeg a hosszú távú kapcsolat, az anyagiak, összeköltözés stb kérdése is.

Ja, nem volt egyszerű mindenféle tapasztalat nélkül, de azért a lényeg mégis az, hogy jól érezd magad egy kapcsolatban. Ha nagyon nehéz, kényelmetlen, rossz, akkor hagyni kell.

20 évesen vesztettem el, igazából az első kapcsolatom szenvedte kárát, mert eléggé idegenek voltak ezek az érzelmek és nehezen tudtam kezelni, de végülis gyorsan belejöttem és azóta bőven bepótoltam mindent

22F

20 voltam, mikor először lett párom.

Előtte is lett volna lehetőségem, de elutasítottam ezeket, mert nem gondoltam, hogy egy boldog kapcsolat lehetne belőlük.

Akkoriban kicsit zavart ez, gátlásosabb voltam (cikinek éreztem, hogy még sosem csókolóztam pl, de nem akartam megtenni csak emiatt random emberrel)

Semmi hátrány nem ért, sőt. Megúsztam rengedeg szívfájdalmat, traumát. Addig csak plátói szerelmeim voltak, akik motiváltak, pl megtanultam miattuk németül vagy gitározni stb. de nem tört össze a szívem.

20 évesen elég érett voltam ahhoz, hogy egy egészséges párkapcsolatot alakítsak ki.

Egyik legjobb barátnőmnél látom, hogy neki mennyit ártott az, hogy nagyon fiatal kora óta szinte folyamatosan kapcsolatban van. (Tiniként rengeteg személyiségfejlődésen esik át valaki, és nagyon más az, ha valaki kapcsolatban van, esetleg egy kevésbé jó kapcsolatban, mintha szingliként keresné magát) Ott van az is, hogy 14-16 évesen kb senkinek nincs egészséges szexuális kultúrája. Értem ezalatt pl azt, hogy análoznak hogy "szüzek" maradjanak, hogy azt hiszik ezt meg kell tenniük stb. Illetve nagyobb az esély a szakításra (bár tegyük hozzá, hogy több olyan párt is ismerek, akik 14-16 éves koruk óta együtt vannak - most kb 20-23 éves korosztály)

Szóval lett egy kapcsolatom, ami kifejezetten jól működik, boldogok vagyunk. Össze is költöztünk. Semmi hátrány nem ér amiatt, hogy előtte nem volt. Úgy érzem én fiatalabb koromban nem álltam készen erre, legfeljebb egy közepesen átlagos/rossz kapcsolatra. Illetve szerintem az is plusz, hogy sosem tört még össze a szívem. Könnyebb hinni így a kapcsolatban.

22N

30 évesen lett először párkapcsolatom

Egy rakás súlyos problémával szembesültem, ahogy arra számítottam is ilyen esetben.

Szabadidő nagyrészének elvesztése, a nő gyereket nevel, ahhoz alkalmazkodni minden esetben, fárasztó éjszakák (na ez jó is:)

Konfliktusok és apró problémák hada, segíteni neki otthon, női szeszély elviselése és a súlyosabb problémáiról nem is beszéltem

Erre a problémahegyre viszont eleve számítani is lehetett, ilyen az élet