A z generációs párkapcsolati piac haldoklik?

Minden korszakban voltak nehezítő körülmények és káros tendenciák, de sose volt akkora szabadság és annyi lehetőség ismerkedni, mint manapság. Azonban hiába vannak ezek a lehetőségek, ha sokan ahelyett, hogy kihasználnák őket, csak otthon ülnek a számítógép előtt és várják a csodát. (A témában nagyon érdekes kutatások készültek, mármint arról, hogyan tehet az internet, különösen a szociális média egyszerre magányossá és szociálissá.)

Személy szerint nem tartom sokra az online ismerkedést, bár biztos van, akinek bevált. A környezetemben azoknak van hosszútávon is jól működő párkapcsolata, akik a való életben ismerkedtek meg közös érdeklődések és/vagy közös ismerősök által. Akik nem görcsösen sóvárogtak egy pár iránt, hanem élték az életüket és nyitottak voltak. Írhatnék erre számtalan példát, a párommal én is úgy ismerkedtem meg, hogy leszólított abban a kávézóban, ahol ő dolgozott, én pedig rendszeresen jártam és szimpatikus lettem neki, mert mindig olvastam és rajzoltam, amik neki is nagy szenvedélyei (bár az utóbbiban ő sokkal tehetségesebb). Nyilván egy ilyenhez szerencse is kell, de annyi más lehetőség van.

24/N

"Legszebb éveket?"

Hát igen

Ez nem is a z generációnál kezdődött hanem már előtte, csak itt csúcsosodik ki

A "legszebb évek" valójában a legborzalmasabbak amiket férfi megélhet, hacsak nem tartozik az ember a vonzó kategóriába.

Tombolnak a hormonok, a srác menne, csajozna, ismerkedne, szexelne meg minden. Aztán csak falakba ütközik, érdektelenség és értetlenség övezi az útját.

Hiszen le van fosva a feje, mert nem chad, és nem is gazdag, de nem is szociopata drogos állat - következésképpen kuka

Én a 90-es években csajoztam, akkor voltam a gondtalan éveimben. Nem voltam nagy durranás, de a mai napig áldom az eget hogy nem volt még akkor internet meg mobiltelefon. Ez a mai szabadság, meg hogy azt mondják bármit és bárkit elérhetsz, ez kicsiben igaz, de nagyban több problémát okoz mint hasznot.

Volt 20-30 lány aki szóba jöhetett, ezekkel ismerkedtem, viszont mindig voltak barátnőim. Nem volt apelláta, oda kellett menni hozzájuk, rengeteget tanult az ember a kommunikkáció terén, a lányok is másabbak voltak. Nem kellett vagyonokat önteni abba hogy címlapfiúnak nézzél ki, nem kellett a fél életemet a konditerembe tölteni, vékony-izmos voltam, rengeteget sportoltunk, állandóan mozgásban voltunk. Mindig volt személyes kontakt, az ember személyiségének ez jót tett. Mint mondtam nem voltam csúcs kategóriás srác, mégis mindig volt barátnőm, sőt, igencsak csinosak. A lányok sem voltak ilyen szinten elárasztva pasikkal, nem volt ekkora hazug és álságos világ. Jobb is volt ez így, mi voltunk a fiúk, a lányok meg nem akartak győrből, bécsből meg rómából válogatni csúcskategóriás pasikat. Aztán mégis jól éreztük magunkat, kerek volt a világ!

Ma meg azt látom hogy senkinek nem jó az ami van, mindig várják a jobbat. Teljesen ki vannak mosva az agyak, az évek meg repülnek, a fiatalság meg krva gyorsan elszáll, ezt az egyet higyjétek el ha már mást nem is!