Ez a pszichológia tény miért pont a nőkre NE lenne jellemző? Miért tagadják a nők, hogy ez nem jellemző rájuk, ergo, nem is probléma?

A hedonikus adaptációra gondolok. Ha nincs többé okostelefonom, akkor hiányát érzem, a lelkemben olyan, mintha elveszítettem volna valamit. Negatív érzelmeim lesznek. Ha helyette egy nyomógombos telefont kapok, akkor úgy érzem, megalkudtam, lejjebb csúszott a szintem, nagyon erős kompromisszumokat kell kötnöm. 20 évvel ezelőtt teljesen másképp néztem annál akár sokkal egyszerűbb nyomógombos telefonokra is. Az oka pedig az, hogy akkoriban az volt a természetes, arra vágyott mindenki. Most meg már ciki. És mellette a világ is megváltozott, de inkább a cikiség miatt érzi magát rosszul az ember.

Meg mert a példában szereplő telefon valóban ad funkcionális pluszt is, de tetszőlegesen lecserélhető mondjuk egyedi formatervezésű, de funkcionálisan akár hátrányos bútorra. Olyanra is, ami régen fura lett volna, nagyanyád meg sikítófrászt kapott volna tőle.

Mindkét félre hat sajnos a fogyasztói társadalom, de a nőkre a biológiájuk miatt kétszeresen negatívan és visszafordíthatatlanul.

Ráadásul minél hajlamosabb az elköteleződésre egy nő és minél monogámabb, annál jobban ki van téve annak, hogy a partnerei, akik őt dobták mind kicsit benne maradnak a lelkében, emiatt 5-10 partner után sérül annyit, hogy inkább a kutyát-cicát választja és nem mer már nyitni többé és önmagát ostorozza, de ugyanakkor aki nyitna felé se kell neki, mert a standardet már azok húzták meg, azokhoz viszonyít mindent, amik az exeiben jók voltak, igazából egy javított exre lenne szüksége.

És minél szutykabb, annál inkább ottmarad a húspiacon oportunitista féregként, aki az alapján lesz prosti, sugar baby vagy szerelmes ara, hogy éppen milyen típusú pasival hozza őt össze az élet, kiben lát potenciált és milyen téren.

Néha-néha elszórakozik a Chadekkel, élő vibrátornak használva őket a saját igényeikre, de ezeket a nőket a Chadek többsége is utálja, undorodik a jellemüktől, még ha a külsejük miatt meg is dugja őket vagy mert épp aznapra nincs más.

És végül erre a két táborra fognak oszlani a nők. A csalódott, nyitni képtelen nőre, akinek az átlagos férfi már kevés, mert úgy érzi beérte a 21. században egy nyomógombos telefonnal.

Ez pedig egy nagyon súlyos társadalmi probléma, ehhez képest a Hitler-féle fajelmélet semmi volt, amit ezzel okoznak, hogy a kapitalista piac szintjére hozzák a párkapcsolatokat, párválasztást.

Ugyanis ami a kapitalizmusban a fejlődést segítette, hogy a hatékonyság és a fejlődés generálta a profitot, addig itt nem tudunk olyan gyors evolúciós változáson végbemenni, mint a használati tárgyaink, használati eszközeink.

Így is megfigyelhető már, hogy már negyedévente jönnek ki új dolgok meg csak azért változtatnak meg valamit, hogy megváltozzon, mert a megszokott már unalmas.

Ennek a párkapcsolatok szintjén beláthatatlan következményei vannak.

És ez az instamodellekre nyálat csorgató meg házasságban prostikhoz járó férfiakra is érvényes, de ott mégis van egy természetes limit. Az egyik a férfi külseje, vonzereje, a másik pedig a pénze.

Nők esetében viszont nincs semmilyen limit igazán bizonyos kor alatt, ha jól tartja magát ez lehet 50 fölött is.

És ne engem akarjatok meggyőzni arról, hogy a nőknek nem random dugásokra van szüksége idegen jó pasikkal, mert én ezt tudom. Erről azokat a random jó pasikat győzzétek meg, akiknek a Tinder olyan, mint a Candy Shop, de alapból a való élet is. Meg azokat a nőtársaitokat, akik ezeknek az embereknek még úgy is odadobják magukat, hogy tudják, nem lesz belőle semmi.