Fiatalabb korban szerintetek mennyire jellemző az ellentétes nemű testvérek közötti kölcsönös kíváncsiskodás?

Az a legfontosabb baj, hogy az ember egészséges fejlődéséhez vannak niché-ek. Pl ilyen az apa-szerep, az anya-szerep és a testvér-szerep is.

Ha pl egy kislány vér szerinti apja meghal, és egy új apa neveli fel, akkor hiába nincs köztük genetikai kapcsolat, hiába kölcsönös a beleegyezés, hiába védekeznek, maga a viszony jó eséllyel beteges lesz, mivel a kislány pszichéjében az "apa" niche-t már ő tölti be.

Namost a testvérek között sem az a kérdés, hogy genetikailag tesók-e, hanem hogy együtt nőttek-e fel. Pl ha egy testvérpárt tök idegenekkel neveltetsz fel, kamaszkorukban találkoznak és dughatnak, mivel a "testvér" niche-t már más tölti be számukra.

Egyébként szerintem annak hogy a testvérek nemtől függetlenül "normális esetben" nem vonzódnak egymáshoz úgy, nem csak társadalmi, pszichológiai oka is van.

Pontosan ugyanaz, amiért normális ember egy kisgyerekhez sem vonzódik. Mivel nem tudsz az illetőre "férfiként/nőként" nézni.

Pl. nekem van egy öcsém, aki hasonló hozzám korban, de sosem tudnék "férfiként/pasiként" nézni rá. Bármilyen idős is lessz, nekem ő mindíg az a kissé magába fordult kissrác marad, akivel a gyerekkorom töltöttem, akivel együtt homokoztunk meg ilyenek.

Az érveid jogosak, mindazonáltal valószínűleg jó oka van, amiért még nem bomlott le ez a dolog, mert ezt még vegyítsd össze egy kis Lina Medinával és máris ott tartunk, hogy ha nincs barátnőnk és egykék vagyunk, akkor csinálunk magunknak.

Továbbmegyek, evolúciós oka van, amiért nőknél teljesen másképp működik a barátzóna, mint férfiaknál, ahogy annak is, hogy a nők sokkal távolibb, eltérőbb genetikával, immunrendszerrel, stb. rendelkező egyedekhez képesek vonzódni, míg aki hasonló hozzá, ahhoz nem.

Hiszen férfiaknál nem volt akkora jelentősége, ha genetikai hulladékot nemzett, mint nők esetében, hiszen sok nő bele is halt a szülésbe és csak az utódja(i) életképessége határozta meg, hogy fennmarad-e a vérvonal. Sok férfi meg mindenkibe beledugta, aki engedte neki és csomó kakukkfiókát is hagyott (a szűzhártya is ezért volt érték, amelyik nőnek megvolt, arra jobban vigyázott a törzs többi hímje és nagyobb értéke volt, mert úgy vélték, hogy az első utód akkor biztosan attól van, aki a szüzességét elvette. Innen eredt a későbbi "elsőszülött kap mindent" szokás is.

Szóval ezért fejlődött ki az, hogy a nők többsége a távoli egyedekhez jobban vonzódik. Az NDK-s nők az olasz digókhoz, a fehérbőrű lányok a négerekhez, az ázsiai lányok a világosbőrű fehérekhez. A cigánylányok a szőke pasikhoz.

Férfiaknak is vannak típusai, de kevesebb jelentőséget tulajdonít a többség ezeknek a részleteknek, ráadásul nagyon eltérő kultúrájú, nyelvű nővel tartósan együtt se maradna, csak kipróbálná milyen lehet egy olyannal IS többek között.

A férfi bele tud szeretni a barátzónájába is, a többségnek titkon már tetszik is a csaj, csak nem tud udvarolni, úgy gondolja, hogy így majd a lány megszereti őt.

A nőknél meg a lelki kapcsolódás a "tertvér" niche-t hozza elő, amit az 5-ös ír, itt szokott jönni, hogy a nő sokszor magát sem érti, hogy tök jól kijönnek, igazi lelki társak és külsőre sincs semmi antropológiai probléma az emberrel, mégsincs kémia, annyira tartja szexinek az embert, mint egy IKEA bútort, nullára csökken a libidója vele kapcsolatban.

Akik pedig azt vallják, hogy friendzone-ból lett SZERELMES kapcsolat (tehát nem ilyen lakótársi, meg eleget teszünk a gyermeknemzési kötelezettségünknek típusú, Sheldon Cooper és Amy Farrah Fowler kapcsolatához hasonló nulla intimitással rendelkező valami (bár ott a csaj vonzódott volna hozzá, de ezt most ne vegyük figyelembe)), azokban a nőkben nyilván van egy kis rejtett perverzió. Ami nem feltétlenül rossz ebben az esetben, csak nem árt figyelembe venni, hogy ez kivétel, ritkaság, nem pedig általánosság. Barátzónában a nőtől érzelmileg távolodik a férfi, a férfi pedig egyre jobban kötődik LELKILEG a nőhöz, miközben az iránta érzett libidója vagy szexuális vonzalma kevésbé változik. Ha nem jön be, később se fog bejönni (kivételes esetek, ha 20+ kilót fogy, stílust vált, stb.), ha pedig bejön (és nem megy szét emiatt a barátság), akkor később is meg lesz veszve a csajért. Férfiaknál ez a plátói szerelem megfelelője, mikor a nő olyanba szerelmes, akit akár életben sosem látott, csak elképzelte. Nálunk meg ez van, hogy olyanba tudunk nagyon szerelmesek lenni, aki rendszeresen megérint, cukkoljuk egymást, közös programokat szervezünk, kiöntjük egymásnak a másik lelkét és nagyon rossz, hogy szex nincs benne.

"Pontosan ugyanaz, amiért normális ember egy kisgyerekhez sem vonzódik. Mivel nem tudsz az illetőre "férfiként/nőként" nézni."

Tegyünk már különbséget közte:

[link]

és közte:

[link]

Az elsőnél beteg az illető és ki kell irtani a társadalomból hasonlóan, mint sok köztörvényest kéne.

A második esetnél viszont egy típusról van szó. Ott annak kéne a fejére koppintani, aki erre az ösztönre még ráerősít.

A médiában, ahol tizenéves lányok vonaglanak, a közösségi oldalakon, ahol anyuka nem tudom hol van, mikor már az algoritmus (érted, az algoritmus, ami egy relatíve fejletlen, buta valami) detektálja, hogy a képen szereplő csaj biztosan nem múlt el 13 és nem is lehetne accountja.

Amikor az ivás, cigizés és a drogokra való kíváncsiság mellé a szexre is kíváncsi, nyilván ahogy minden más nő a saját korosztálya + pár év és jó pasik, de ha a 30-as, 40-es drogdíler csak egy kis extráért intéz neki cuccot, akkor ne állítsuk már be utólag, hogy a szociopata kislány, aki a brazil szappanoperák gonosz főhősnőjéről mintázta a saját személyiségét, aki lenni szeretne, amelyik szerepben élvezi, hogy önmaga lehet hirtelen kis törékeny, hattyú halálás mimózává változik, amint végigpörög a kis agyacskáján, hogy még jó pár év, míg 18 lesz és akkor se lesz sétagalopp a mamahotelből való költözés ha nem akar rosszul kijönni anyagilag, úgyhogy nem szeretné, ha ezek az évek arról szólnának, hogy megdöbbenve hordják pszichológushoz vagy paphoz ördögűzésre, így inkább visszavesz az arcból és legalább gyakorolja hogyan kell könnyeket fakasztani, az nehézsége szokott lenni a pszichopatáknak.

A szülők eleve elfogultak a gyerekükkel, a környezet, társadalom tisztelettudó, pedáns kislánynak ismerte meg, mert előttük azt a szerepet játszotta.

A tényleges zaklatást és a tényleges érzelmi manipulációt ilyen fiatal, tapasztalatlan gyereknél (NEMTŐL FÜGGETLENÜL, ha a kisfiúnak vagy őt bevonva akarsz terméket értékesíteni gerinctelenül) minden normális ember elítéli.

De azért ne dugjuk már a homokba a fejünket, hogy csak kisfiúk között vannak olyan gyerekek, akik 5 évesen állatokat kínoznak meg a testvérüket fenyítik vagy a kisöccsükkel itatnak sósavat.

Lányok között is ugyanannyi pszichopata, szociopata van, csak az eltérő biológia miatt náluk nem nyílt agresszióban, hanem manipulatív hajlamban nyilvánul meg.

Ez pedig már kisgyerekkorban létezik. És most nem azt mondom, hogy a szociopata lányokat tök jó dolog idősebb férfiaknak dugni, hanem azt, hogy nem kéne ráhúzni az egész dologra azt, hogy fiatal lány = áldozat és idős férfi = elkövető.

A nők meg jellemzően önmagukból indulnak ki és ezért nemhogy azonosulni nem tudnak vele, egyenesen abszurdnak tartják.

De mikor egy magányos, magas libidóval rendelkező férfihez közelít egy ilyen második képen szereplő csaj, akkor férfi legyen a talpán, aki visszautasítja azért, mert csak 15 éves, ő meg mondjuk 45.