Szeretném, hogy engem is szeressenek...mit csináljak?

Akkor az ... hááááát, nem is tudom. A nők nem igen szoktak ilyenek miatt panaszkodni, ugyanis bármilyen nő lábai előtt kilométeres sorokban állnak.

Ami ultra veszélyes nálad, hogy a legkisebb energiabefektetéssel bárki át tud vágni, mert megérzi hogy mire vágysz és elhazudja a szexért cserébe.

"de olyan nehéz olyat találni ..."

Persze, hogy nehéz. Ne gondold, hogy másoknak annyival könnyebb! Csak... sok tekintetben lazábban szelektálnak, mások, és más erősségűek a szelekciós tényezők.

Nekem például kulcsfontosságú, hogy minimum hasonló legyen az értékrendünk (de az ideális az, ha közel azonos), legyen meg a maximális elfogadás oda-vissza (lehessen őszintén és nyíltan beszélni, és ne tartsuk már egymás dolgait cikinek, ne szidjuk ilyesmi miatt egymást), illetve hogy hasonlóak legyenek a céljaink. De a döntő többség ezek nagy részét teljesen irrelevánsnak tartja. Ezért van sok működésképtelen kapcsolat, ahol mondjuk 5 év házasság után derül ki, hogy "ja, hát a másik az nem akar gyereket, én meg akarnék", vagy azok, ahol folyamatos a marakodás az egyik, vagy másik fél hobbija miatt, vagy ahol érdemben nem működik a kommunikáció. Ebben a kategóriában is sajnos rengeteg ilyet látsz, és ezek mindegyike arra vezethető vissza, hogy borzalmasan rossz tényezők alapján válogattak. Persze, értem én, jól néz ki, akkor d*gjunk vele... jó vele d*gni, akkor jöjjünk össze, és ha fél év múlva is még jó vele d*gni, akkor házasodjunk össze. Oké, kicsit talán kisarkítottam (bár tudok olyanról, akinél ez tényleg így ment), de azt hiszem, érthető, hogy mire gondolok. Sokan azért találnak olyan könnyen "párt", mert cseppet sem érdekli őket, hogy ezen területeken összeillenek-e.

Aztán persze az is igaz, hogy ha az ember arra vár, hogy valaki 100,00%-ban megfeleljen mindenben, a legapróbb tényezőkben is, akkor tényleg soha nem fog az ember társat találni. Ezért kell(ene) eldönteni, hogy mi mennyire fontos az embernek. Mik azok a tényezők, amik létfontosságúak egy kapcsolat működéséhez? (Mondjuk ez többé-kevésbé objektív, ide tartozik pl. a tisztelet, hűség, bizalom, megbecsülés, és empátia, és talán a hasonló célok (gyerekvállalás, lakhatás, stb.) is, ha hosszú távban gondolkodunk.) Ezeken túl mik azok az egyéni preferenciák, elvárások, amik teljesülése nélkül nem tudnál normális kapcsolatot elképzelni? Na, ez már egyénenként elég különböző lehet. Nekem például lényeges (nyilván az előbb említett alapfeltételeken túl), hogy értelmes legyen (nem kell, hogy diplomás legyen, nem kell, hogy ezernyi "papírja" legyen, de azért ne szűnjön meg neki a világ 40-es IQ-szint felett, ne higyjen jobban a horoszkópnak, mint a saját szemének, tudjon legalább olyan szinten kritikusan gondolkodni, hogy nem kajál be mindenféle hülyeséget); egymással kompatibilis legyen a szerelmi életünk (amiben azért eléggé kompromisszumkész vagyok, de pl. egy aromantikus aszexuálissal nem igazán tudnék boldog lenni, mint ahogy egy olyannal sem tudnék ép kapcsolatot elképzelni, akinek már kevés, ha csak naponta négyszer van szex), nyíltság és közvetlenség, meg egyszerűen: hogy hasonlóan gondolkodjunk, beleértve a világnézeti, hitvilági, és hasonló dolgokat is. Ezek olyan dolgok, amik nélkül azért lehet akár hosszú távon is működőképes egy kapcsolat, de nem biztos, hogy az olyan igazán kellemes lesz. Ezek azok a dolgok, amikből már lehet engedni, mert attól még lehet akár tökéletesen álomszerű is egy kapcsolat, ha ezek közül nem minden, vagy nem teljes mértékben teljesül. Nyilván ez is egyénfüggő, hogy kinek mi mennyire fontos. Az, hogy nyíltan és közvetlenül tudjak a társammal beszélgetni, anélkül, hogy bármit cikinek éreznénk, nekem például kulcsfontosságú. Az, hogy hasonlóak legyünk vallásilag és világnézetileg, olyan dolog, amire azt mondom, hogy nehezen engedek belőle, de kellő érettséggel azért lehet normális kapcsolat akkor is, ha ebben nem egyezünk. Vagy legalábbis ha nem teljesen. Szóval ezekből a "kategóriákból" már lehet engedni úgy, hogy attól az még egy fantasztikus kapcsolat legyen, de csak mértékkel. Ha túl sok az eltérés ezen a téren, az képes nagyon elcsúfítani a kapcsolatot.

És végül vannak azok a dolgok, amik "jó, ha így vannak, de az sem tragédia, ha nem". Mondjuk nálam ez a kategória a távolság. Nyilván az lenne az ideális, ha max. a szomszéd utcában lakna a barátnőm, de a távolság miatt nem fogok kizárni senkit, feltéve, hogy a találkozókat többé-kevésbé rendszeresen meg tudjuk oldani, és természetesen ha tudjuk mellette tartani a kapcsolatot. Így lett most 400 km-ről egy barátnőm. Nem fogom emiatt eldobni, ha egyszer imádjuk egymást, és pár tényleg lényegtelen apróságot leszámítva tökéletes a kapcsolatunk, és mindenben illünk egymáshoz. Vagy például az, hogy ne sminkeljen. Szeretem, ha minél természetesebb egy nő, de most nem fogok csak azért elutasítani valakit, mert mittudomén... szereti kifesteni a szemét. Vagy mert szereti festeni a körmét. Legalábbis ésszerű mértékben.

Na, de száz szónak is egy a vége, csak azt akartam ezzel mondani, hogy át kellene gondolni, hogy mi mennyire fontos, és aszerint szelektálni. Ha az ember ideálokat kerget, akkor tényleg egyedül fog maradni. Nyilván a másik véglet sem jó, amikor "mindegy ki, csak legyen". De tényleg célszerű átgondolni, hogy mi az, ami lényeges, és mi az, amit csak elvből, vagy átgondolatlanságból tettél a szelekciós tényezők közé. Csak pár gyakran előforduló dolog: igen, ilyen a távolság is. Nem arról van szó, hogy most akkor azonnal jöjj össze egy Venezuelai akárkivel, miközben neked lételemed lenne legalább heti kétszer az együttlét, de tapasztalom, hogy sokan elvből is már kizárnak olyanokat, akikkel egyébként minden működne, csak mondjuk 15 km-re lakik a másik. Vagy az életkor. Én teljesen megértem, ha valakinek mondjuk nem jön be egy fiatalabb, vagy idősebb. Én sem tartok vonzónak mondjuk egy nyugdíjas nénit, de sokan ezt is túltolják. Hány olyat láttam, hogy egyébként tökéletesen meglennének, semmiféle olyan korból fakadó egyéb tényező nincs, ami taszító, vagy hátrányos lenne számukra, de nem jönnek össze elvből, mivel mittudomén... a nő 2 évvel idősebb, és hát ő nem fog fiatalabbal összejönni. Vagy az a személyes jóbarátom (hölgy), aki fülig szerelmes volt, meg a kiszemeltje is belé, gyakorlatilag érzelmileg minden megvolt, értékrendileg, és személyiségileg is teljes volt az összhang, de hát a srác idősebb volt, mint amit a lány hajlandó lett volna bevállalni. Ez is olyan dolog, ahol szerintem hülyeség volt eldobni. Vagy pl. a magasság. Minden szuper, minden tökéletes, de 1 centivel alacsonyabba a pasas, és fúúj, már nem kell. Nyilván, ha nem jön be, akkor nem jön be, de azért érdemes átgondolni, hogy mi az, ami tényleg kizáró tényező, és mik azok az akadályok, amiket az ember saját maga gördít a boldogsága elé.