Miért van az, hogy sok pocakos, lusta férfinek van felesége, míg más jó külsővel, jó egzisztenciával sem talál?

Tanmese: látsz egy körszakállas brutálisan kopaszodó kB. 150 kilóra hízott, szemüveges harmincas éveiben végén járó macialsós pasast egy nagyáruházban tologatni a bevásárlókocsit, olyan született kúzer kinézettel, ha azt mondom, hogy a fazon 16-18 éve minden buliból más nővel ment haza elhinnéd?

Nem, pedig nem rég ilyesmit láttam, az a fazon aki a nagydumás, kigyúrt, menő, laza, volt nálunk a 2000es évek közepén és anno az én kezemből is csapott le egy lányt totyogott előttem így pár hónapja a kocsit tologatva. Csak ugye megállapodott, fix munka, ülő életmód...

az a probléma, hogy az a nézőpont, hogy egy életre választunk párt nem állja helyét ebben a mai mai világban..

sajnos..

mindannyian változunk és ha a másik akivel együtt élünk nem változik velünk akkor sajna a két ember előbb utóbb elfog egymástól távolodni..

aki fejlődik és magasabb szintekre jut az önfejlődés során, de a társa lemarad az evés ivás akármi szintén az magával fogja hordozni azt a tendenciát, hogy válás lesz a vége..

attól függetlenül, hogy mit alakitottak ki együtt..

megfigyelhető, hogy akik elhíztak elkényelmesedtek a párkapcsolatban, vagy nagyon belesimultak a jóba és eszük ágában sincs az evésen és a nem mozgáson kivül másban tevékenykedni, hogyha már megvan a család akkor azért tenni is kellene, hogy megmaradjon..nem csak könnyű megszerezni a másikat, hanem törödni is kell annak fentartásával..

az érdeklődés a másik iránt, bókok, figyelmességek, énidő mindkét félnek a saját érdeklődési körében, majd együtt töltött idő csak ketten kényeztetés, stb.. kivéve gyerekek..emelni egymást a fejlődésben..inspirálni

sok olyan család van ahol a férfi rá sem néz a feleségére ha hazamegy, irány a sör a konyhában, kérdezni semmi, hogy mi volt a másikkal mit csinált egész nap..

külsőre hogy ki mennyire laposodott bele a házasságába, nem kezdeném irigyelni, hogy még mindig van mellette család, lehet valaki akinek nincs sokkal boldogabb, mint azok akiknek a látszatházassága elvileg megvan..

majd ha bekukucskálnál hozzá, lehet hogy egész nap egymásra sem néznek, és ezt néznéd irigykedve, hogy huh, neki még mindig van családjra és pocakos...stb stb..

"A középkorú házas nők ne is váljanak el, tartsanak ki a férjük mellett, ha már egy közös életet felépítettek vele"

Na de pont ez az. Ma már kevesebben akarnak olyan kapcsolatban benne maradni, amit csak annyi tart össze, hogy már x ideje együtt vagyunk.

#13

Igen, ezt félre értettem, de akkor ilyen szempontból meg értelmetlen a kérdés. Ebben a formában semmi köze nincs egymáshoz a pocakos középkorú férfiaknak, meg a sportos fiatal felnőtteknek.

Majd egy részükből később ilyen ember lesz, vagy ha úgy tetszik, akkor egy részük ilyen sportos volt ebben a korban.

A párkeresés már nyilván más téma, de ezt már tökéletesen leírták azzal, hogy mennyire megnyilt a világ mindenki előtt. Több lehetőség, nagyobb választék, indokolatlanul és irreálisan beállított szűrők.

Sokkal kevesebb ember priorizálja ma már a házasságot, mint 30 éve, arról nem is beszélve, hogy mennyire kitolódott az az életkori határ, amiben sokan hajlandóak megállapodni.

Habár azzal nem értek egyet, hogy kevésbé lett anyagias mára egy párkapcsolat, mert lehetséges, hogy régen az anyagi biztonság és a közös egzisztencia teremtés is szerepet játszott a dologban, viszont ma már 20 évesen sokan úgy állnak hozzá, hogy majd ha minden meglesz. Ház, autó, megtakarítás, luxus nyaralások, jó fizetés. Aztán persze ehhez keresünk társait is, hisz eltartani bárkit nem buli. Nem véletlenül maradnak rengetegen egyedül a 30-as éveikre.