A legtöbb férfi ezt tényleg soha nem tapasztalta/fogja megtapasztalni az életben egyszer sem, hogy milyen az, amikor egy nő őszintén vágyik rá?

Mmmivan?

Te most lényegében azt állítod, hogy a nők valójában nem azért vannak a férfiakkal, mert vonzódnak hozzájuk?:D

Elárulom, a legtöb bpárkapcsolat (és nyugodtan merek mondani 70-80%-ot) vonzalom mentén jött létre.

Persze ez nem azt jelenti, hogy feltétlen érdekel is amit a másik mond a hobbijával kapcsolatban. Az ő hobbija, nem a tiéd. ha érdekelne, a te hobbid is lenne. De a másiknak jól esik beszélni róla, ezért te meghallgatod.

Ha meg egy elsőrandis szitut írsz le... elég creepy, ha a másikat nem érdekli, hogy mivel foglalkozol, hol laksz, stb... rohadt ijesztő, ha úgy randizol, hogy a másikat nem is érdekli ki vagy.

"Most hogy a legtöbb férfi mit jelent, lehet a fele"..... nem, a felét nem jelentheti, tekintve, hogy többségről beszélünk XD

Egyetértek kérdezővel

A legtöbb párkapcsolat otromba, ordító kompromisszumok mentén jön létre, egyértelműen.

Világos hogy sokszor a vonzalom csak illúzió, és az illetök csak a biztonság, a stabilitás és a rendszeres szex, nameg a megélhetési könnyebbség kedvéért jönnek össze egymással.

Sajnos ilyen az ember, de a legszomorúbb hogy mindenkinek, még maguknak is megmagyarázzák mintha őszinte vonzalom lenne köztük.

Miközben csak a megszokás van köztük semmi más

23#

Ha kinyitod a szemed az utcán, láthatod milyen undorító emberek is vannak együtt egymással.

A vonzalom köztük nem lehet több mint illúzió

24, hát én kinyitom a szemem az utcán és abszolút nem ezt látom:D

Persze, vannak olyan emberek akik párban vannak és én semmi vonzót nem látok bennük, de nem is nekem kell látni. Ettől még nem lesz illúzió a párja vonzalma.

Azt gondolom, hogy a legtöbben még a mai, egyébként valóban párkeresési szempontból (és talán minden másból is) elbaßott világban, kölcsönös vonzalom alapján jönnek össze egymással.

A legtöbben. Nyilván vannak aranyásók és olyanok akik érdekből keresnek párt maguknak, vagy mindenképpen már "szaporodni" akarnak, de azért talán nem ez a jellemző a 70-80%-ra.

És vannak sokan olyanok is akik egyszerűen csak "igénytelenek", vagy legalábbis nem túl válogatósak. Ismerek egy csajt, aki egyébként rendkívül dekoratív, fiatal, bárkit megkaphatna, de ő mégis tök átlagos, vagy inkább átlag alatti pasikkal van együtt. De mondjuk ilyenből meg szinte bárkivel. Poénkodni szoktam ezen haverokkal, hogy aki először leül mellé (amikor épp szingli) azzal jön össze. És tényleg így van...

Szóval visszatérve az erdeti gondolatra, a legtöbben vonzalom alapján jönnek össze egymással. Hogy miért maradnak együtt hosszabb távon az már más kérdés!

Mert igazából, a "szerelem" (a rendkívü lerős fizikai, szexuális vonzalom), nem tart tovább 1-2 évnél, ezt nevezzük "rózsaszín ködnek" is. Ezt elég sokan (szinte mindenki remélhetőleg) átéli legalább egyszer az élete folyamán. Ebben az állapotban van az, hogy nem számít igazából semmi ,csak hogy a másikkal lehessél. Ennek elmúltával kezdenek előjönni a különböző problémák, hogy nem fér össze egymással a két fél, hogy minden apró negatív tulajdonsága idegesít stb.

Persze nem mindenkinél, de azért ez a jellemző a nagy átlagra. Valaki megtanulja ezt kezelni, valakinek ér annyit a másik a brutális vonzalom elmúltával (mondhatni úgy is, hogy amikor az szerelem szeretetté csillapul) is dolgozik a kapcsolaton, együtt marad, kitart a választottja mellett.

Sajnos manapság ez a ritkább, ebben egyetértek. A legtöbbeknek fogyasztási cikké silányodott csak a másik ember, amíg örömét leli benne 100%-ban addig használja, majd kidobja miután már nem tökéletes minden, mint valami tárgyat.

Szóval igen, aki jól néz ki, minél jobban és a személyisége, alap beálítottsága is olyan (szeret "vadászni"), az annál többször fogja valószínűleg megtapaszalni, hogy milyen amikor őszintén vonzódnak hozzá testileg. Ez nem meglepő. De egy nagyon jól kinéző ember is lehet olyan, hogy nagyon hamar szeretne megállapodni és ha szerencséje vantalál magának olyat akivel ez lehetséges.

Amúgy meg ha már itt tartunk, ezek alapján mégiscsak az "aranyásás" a legtiszteségesebb dolog nem? Hiszen meggazdagoni nem lehetetlen, sikeresnek lenni, jól keresni, anyagi javakat felhalmozni, viszont jobb genetikával, jobb külsővel újjászületni, az nem megvalósítható.