Nők! Elárulnátok hogy mégis mi bajotok van az egyedülálló apákkal?

Erdekes, hogy a noknel kizaro ok a gyerek, de a feleseg nem :)

39F incel

Én az utóbbi pár évben nyitottam gyerekes férfiak felé társkeresőn, de még a randiig sem jutottunk el egyszer sem...Volt ott váltott hetes felügyelet, ahol az egyik héten egyáltalán nem tudtunk volna találkozni, mert még csak fel sem merült benne a bébiszitter. Aztán kiderült, hogy 11 és 14 éves gyerekek, akiket az én neveltetésem szerint már bőven egyedül lehet hagyni 2 órára,amíg apa randizik, de ő nem hagyta őket egyedül. Nekem már ez is unszimpatikus volt, hogy teljesen önállótlan gyerekeket nevel. A többivel is mind volt probléma már az első randi előtt. Jajj anyuka lepasszolta nekem a gyereket megbeszélés nélkül és társai. Azt hittem nyitott vagyok, de annyira azért nem, hogy már az első randi megszervezése is ilyen nyögvenyelős legyen meg 1 heti szervezést igényeljen... Tudod az ismerkedés elején (meg közben) is kell a spontaneitás, ne ezt egy gyerekes pasi nem tudja megadni.

Arról nem is beszélve, hogy szeretünk az elsők lenni és nem a századikak a több gyerek meg exfeleség miatt.

Nekem nincs velük bajom, én minden egyedülálló szülőt nagyon tisztelek és becsülök, mert nem könnyű munka, ugyanakkor szerintem minden jogom megvan arra, hogy eldöntsem, milyen partnert szeretnék, és egy egyedülálló apuka nem olyan, aki nekem kell.

Egyrészt valamilyen szinten mindig öszeköttetésben lesz a gyerek anyjával. Na most jó esetben az anyuka normális, de sok esetben nem normális, és nekem eszem ágában sincs dramatizálni az életem azzal, hogy egy másik nő próbálja aláásni a férfit, akit szeretek, ezáltal engem is, vagy a gyereket használja mindenféle rosszindulatú malőrre, váratlan programokat kreál a gyerek miatt, akármi. De még ha nem is feltétlen gonosz, vagy rossz indulatú, a tényen nem változtat, hogy visszafordíthatatlanul össze van kötve az exével (amíg a gyerek kiskorú, leginkább) és nekem ez nem hiányzik.

Másrészt én önszántamból nem szeretnék gyereket. Nyilván ha valakinek olyan párja van, akinek már van gyereke, akkor azért az ember igyekszik neki is megfelelni, mert hát azt fel kell ismerni, hogy a gyerek nagyon fontos dolog és nem lehet egóból meg kicsinyességől versenyezni egy gyerekkel a szülője figyelméért, mert minden normális süzlőnek a gyereke lesz az első, nem egy új barátnő/pasi. Na de most ha én meg akarok felelni a gyereknek, akkor nekem vele foglalkozni kell, valamilyen szinten gondoskodni róla szegről-végről, és ezt én mégis miért tenném? Ha nem akarok saját gyereket, akkor nem kell mások gyereke sem.

Hétvégi program a szerelmemmel, de jajj, pont nála van a gyerek, vigyük őt is, és akkor az egész hétvégém gyerekfelügyeletből áll. Akárhová megyünk, és esetleg jön a gyerek, akkor menjünk olyan helyre, ami gyerekbarát, amiket én meg nem szeretek, mert nem tudok gyereksivalkodás mellett pihenni meg kikapcsolódni.

Én inkább azt mondanám, hogy óvatos vagyok velük / ha van más opció, akkor nem választanék gyerekes apát. Miért? Mert látom, hogy NAGY TÖBBSÉGBEN (akár a közvetlen környezetemet nézem, akár fórumokat) nem túl kellemes az új nő sorsa, ha van gyerek. Általánosságban elmondható, hogy nem tudnak a párok, főleg ha van gyerek, tisztességesen, értelmesen, higgadtan válni, sokshzor még akkor sem, ha sima langyos szar kapcsolat miatti el,hidegülés miatt következik be a válás, nem durvább dolgok miatt. A két fél fúrja egymást, a gyereket használják fel egymás ellen, és sokszor az exnej fúrkálásai meg szívózásai az új nőn csapódnak le ("ó, volt egy előre eltervezett rom antikus hétvégétek? hát nincs. most épp wellnesselni akarok menni / köh-köh, jujj de csúnyán megfátztam, viszem a gyereket hozzátok", "Cucukámnak megígértem, hogy az apjától a legújabb PS-t kapja karácsonyra" és társai). Ehhez még hozzájön az is, hogy az apukák többsége vasárnapi apuka lesz (ki örömmel, ki nem), és a gyerek felé azt, hogy nem látják egymást olyan gyakran, azzal kompenzálja, hogy a seggét is kinyalja és nem hajlandó rászólni... vagy néha csak azért nem szól rá, mert ő akar a "jófej szülő" lenni és anyucira marad a nevelés, már ha neveli.

Szóval én sajnos inkább azt látom, hogy az új nő / feleség, az:

- nem nevelheti a gyereket, de foglalkozzon vele, főzzön-mosson-ganajozzon rá BOLDOGAN és KÉRÉS NÉLKÜL

- a gyerek minden kis genyóságát, neveletlenségét 100wattos vigyorral és meleg megértéssel fogadja (még akkor is, ha gyerek olyan szélsőségesen viselkedik, hogy veri vagy lek...za vagy az új nő valamelyik családtagjára támad), az apa meg nem hajlandó a gyerekét nevelni, egy rossz jogos szót sem szólni rá, mert "de hát értsd meg, drágám, akkor az anyjához fog pártolni

- a gyerekhez kell mindenben alkalmazkodni... ha a gyerek jön, akkor az egész életvitel, életritmus fordulhat a feje tetejére, mert hát "az anyjánál mások a szabályok"

- az új nő a fontossági sorrend legvégén kullog... ha az exnőnek vmi hasfájása van, vagy a gyerek vmit kiböffent a száján, bármilyen ígéret, program, közös romantikázás a sutba van dobva; a pénz nagy része a gyerekre megy (hány olyan esetet láttam, és sajnos a való életben is, nemcsak gyk bestofban, ahol a gyerek kapott új iPhone-t, márkás ruhát, sportfelszerelést... a nő meg mondjuk egy 5000 Ft-os Tesco utalványt vagy egy vallatófegyvernek is elmenő kínais büdösborz szagú parfümöt vagy 200 Ft-os bevonós "csokoládét", és még ő van elhordva hisztis, hálátlan p...nak, ha ezután nem szopkodja a férje kukiját, hanem megjegyzi, hogy ez a bánásmód őt bántja)

Most épp az elképzelhető, hogy egy adott gyerekes apa nem ilyen... de nekem mondhat egy idegen bármit, nem fogom egy puszira elhinni. Mert az is azt mondja, hogy ő nem ilyen, aki ilyen, csak be akarja etetni a nőt. Pont volt egy olyan gyk-s kérdés is pár évvel ezelőtt, ami nagyon megmaradt bennem, ahol egy pasas azon nyafogott, hogy miért nem tud kifogni egy nőt, aki nem utálja a gyereket... és váltig állította, hogy nem vár el a nőktől semmit a gyerekével kapcsolatosan, ő neveli őket... de aztán amikor kérdés volt, hogy a gyerekgyűlölet mit jelent, akkor azért kiderült, hogy azt, hogy "hát amikor én lustálkodni akartam reggel, akkor nem volt hajlandó ő korábban felkelni palacsintát sütni a pulyának" meg "amikor előre eltervezett programja volt, nem mondta le azért, mert a gyerekem ott hisztizett, hogy monopolyzni akar".

Sztem a legjobb gyerekes pasiként, ha vagy:

1) te is gyereked nőt keresel, ha tényleg ugyanazok a szabályok érvényesek mindkettőtökre (nem az van, hogy "ha a 2 gyerek nem ért egyet vmiben, akkor az enyémnek az akaratát teljesítjük, mert csak")

2) a való életben ismerkedsz, és olyan csoportokban, ahol szép lassan ismeritek meg egymást, és lehetőség szerint előbb tudja, hogy gyereked van, esetleg látja, hogy a kölköd hogy viselkedik és te hogy neveled, minthogy randizni hívod

27

Ha anyuka meghalt, akkor oké. Amugy nem! Nem a gyerek miatt (bár amiatt.is) nem szeretném egy idegen nő kölyket pénzelni

Szuper, ha valaki jó apa, annak kéne az alapnak lennie, de engem személy szerint nem indít be, hogy kimossa a gyereket a ragacsból.

Nincs gyerekem, nem is lesz, egyszerűen nem az én világom. Másé pedig ilyen szempontból nagyobb teher, mint egy saját lenne.