Akik szerint a nőknek az alapján kellene választani társat, hogy mennyire "jó ember", azok ezt pontosan hogy gondolják?

"- Az is igazságtalan, ha a humort nézzük, hiszen a nők nem humorosak"

??wtf??

"Mi az, amibe bele kellene szeretni a nőknek?"

A nagy büdös semmibe. Aztán ha beleszerettél, végképp ne számítson semmi, legyen annyi elég, hogy szereted, legyen minden mindegy, legyen garantálva hogy párod és párkapcsolatod van.

(hozzáteszem, szorongóbb, önbizalomhiányos nőkön is eléggé érzem, hogy egyáltalán nem bánnák, ha így működne az emberi vonzalom és a semmivel is meg tudnák tartani a pasijukat)

Amúgy azt is kikérik maguknak, ha személyiségben vagyunk válogatósak.

Ha pl. én leírom, hogy én olyan pasit akarok, aki nem néz pornót, a tenyerén hordoz, aki úriember, aki istenfélő, aki borravalót hagy a pincérnek, aki nem beszél ordenáré módon egy idegennel se, aki nem tekintget félre (mindez ami magába foglalja - de nem meríti ki - nekem személy szerint a jó ember és a jó partner/társ fogalmát) akkor meg az a baj, hogy mirefel kell nekem ilyen pasi, én mit teszek le az asztalra. Meg hogy amúgy is ilyen pasi nincs. Mert minden pasi pornófüggő meg minden pasi félrenéz és megcsal, amint alkalma adódik rá.

Az ilyenen hisztizőknek a "jó ember" az általában az érdekből kedves (meg akarlak dugni, tehát rendes vagyok), középszerűen passzív, feltételesen tiszteletet mutató, dominánsabb pasik által félig-meddig elnyomott, középszerű vagy kevés fizetéssel, és még annál is kevesebb önbizalommal rendelkező langyos emberek.

Ja, biztos azt jelenti, hogy NEM CSAL MEG (mert nincs kivel), méltóztat nem megverni, és néha még átsegít öregasszonyokat is a zebrán.

Ezért cserébe kéne elviselnünk és magunkra erőltetnünk a gusztustalan testét és azt, hogy elszívja a pénzünket és beszűkül az életterünk, mert ők nem tudnak annyit keresni, hogy azon a színvonalon tudjuk élni ketten (vagy családként), amelyen egyedül képesek vagyunk. Vagy ezért cserébe kéne elviselni, hogy tanulatlanul, kiváltképp 0 természettudományos műveltséggel okoskodik olyanokról, hogy a barackmag gyógyítja a rákot, az ötgé káros, a mobil zsebben hordásától terméketlen lesz az ember, a megfázás a hidegtől van és nem fertőző, és 10000 mg C-vitaminnal fél nap alatt meggyógyítja magát, ha pedig akár egy mondatnyi észérved van ezek ellen, akkor még meg is kapod, hogy behülyített a renccer és gyószergyárak, h.ülye kis agymosottá neveltek az egyetemen, milyen jó, hogy ő sokkal okosabb, és nem hagyja magát.

Vagy mondjuk előadja, hogy milyen kedves, rendes, jószándékű ember, de ugyanakkor gyűlölködik a melegekre, meg elejt olyanokat, hogy le kéne borotválni jelzésként annak a lánynak a fejét, aki volt már fekete pasival, vagy mond egyéb olyan világnézeti dolgokat, amelyekkel akár a jelenlévőt is vérig sérti a tudtán kívül. Aztán kesereg, hogy ő semmi rosszat nem mondott, ő csak becsüli még a hagyományos erkölcsöt és ismeri az értékeket, de ebben a gonosz világban a nők nemcsak nem értékelik, hanem még meg is vetik szegénykét.

Nekem ez az egész "te mit teszel az asztalra" nem tetszik. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy:

- ők nem olyanok, mint amit leír az adott nő

- azt hiszik, ezt el kell játszani(uk)

- tudni akarják, te mit játszol el cserébe.

"Ezt nagyon jól leírtad, ki lehetne adni könyvbe."

Főleg valami nyálas romantikus regénybe. Mert én tényleg nem ismerek egyetlen olyan férfit se a tágabb ismeretségi körömből, aki ennek így mind megfelelne, kábé az összes leírt szempont külön-külön is eléggé ritkaságnak számít a 21. században.