Mindenki házasodik,gyereke van,vagy már aktív párkapcsolata van évek óta,én meg a próbálkozásaim ellenére még csókot sem kaptam.Mit kéne tegyek?

Szerbusztok,25 éves férfi vagyok.A helyzet az,hogy amikor mesélnek nekem vagy esetleg akaratlanul is belefutok a való életben vagy a szociálmédiában párokkal kapcsolatos dolgokba,információkba,olyan mintha valamilyen mesekönyvet nézegetnék,illetve abból olvasnának fel.Viszonylag lassan érő természet vagyok aki tisztában van a hibáival és halad ezeknek javításában.Ebből kifolyólag nem akarok házasságot,főleg nem gyereket egyenlőre.Inkább csak meglep az,hogy az emberek ennyire hamar felkészülnek rá és szerencséjük van,hogy párt találnak maguknak még ha ideiglenes is.A családomban is gyakran reflektálnak arra,hogy mikor lesz már valakim,mikor lesz gyerekem,hamarosan családot kéne alapítanom.Mindig is egy érdekes személyiség voltam az emberek szemében,ez suliban is így volt,mind általánosban és középben is.Nem tudtam megtalálni a közös hangot a srácokkal,akivel meg mégis jóban voltam,azok nem sokkal később kikoptak az életemből.Persze a magam elb*aszott* módján próbálkoztam akkor is a lányoknál,de a megvető fújogó,undorodó és röhögcsélő tekinteteken kívül mást nem nagyon kaptam.Úgy voltam vele semmi gond,nem kell ráfeszülni,majd hozza a sors.Mivel élőben nem,ezért az általam nézett filmekből vagy könyvekből amikben jobban átjött az érzés képzeltem el,hogy milyen lehet és ez alapján tanultam ennek a fortélyát.20 éves koromban kezdtem el jobban ezen aggódni,de bizakodó és optimista voltam.Persze eddigre már jóval érettebb lettem,de még mindig akadtak hiányosságaim,leginkább szociális téren amivel eléggé levoltam maradva.Ez nem azt jelenti,hogy kommunikáció képtelen vagyok,hanem,hogy az átlag ember számára,nélkülözhető vagyok.20 és 25 éves korom között mindössze 2 olyan nő volt akikkel tényleg azt hittem,hogy a randiig eljuthatok mert oda-vissza láttunk valami értéket a másikban,aztán csak én gondoltam túl mert mint kiderült a hátam mögött mint csillagok az égen röhögnek ki.Az utóbbi után 23 éves koromban eldöntöttem,hogy több fejlesztésre van szükségem testileg és mentálisan is.

Félre értés ne essék,nem vagyok nő gyűlölő és nem sajnálom senkitől sem a házasságát és a gyerekét,csupán szomorú vagyok mert én a kölcsönös vonzódásnak semmilyen formáját sem tapasztaltam meg eddig,pláne nem a szexuális együttlétet.Bizonyos dolgokat jobb fiatalon megtapasztalni átélni,ezáltal idősebbként kiküszöbölni a korábbi bökkenőket.Mondjuk ez már egy különt téma lenne.

Én már annak is örülnék,hogyha hazaérek valakihez odatudjak bújni,van aki vár engem,összegömbölyödik rajtam,megsimogathatom,beleszagolhatok a hajába,együtt filmezünk,főzünk vagy felváltva legyen az bármilyen házimunka,na meg némi mocskos dolog is esténként:)

Továbbra is próbálok életvidám és pozitív lenni,de sajnos ott a realista énem ami viszont eszembe juttatja azt,hogy nem mindenki találja meg a párját és sokan élnek le egy életet egyedül.