Mi a gond azzal, ha valakinek nem kellenek az egyedülálló szülők?

Oké, te többet keresel a pasidnál, de tegyük fel, hogy a pasid kétszer annyit keresne és abból menne a gyerekekre valamennyi, akkor már más lenne a helyzet. 😉

Szóval ha az anyagi oldalát nézzük, akkor azért sokkal árnyaltabb a kép. Az én páromnak pl. lakáshitele van, gyereke nincs, de neki több megy el havonta a hitelre, mint amennyit én a gyerekre két hónap alatt költök.

"a gyerek ne legyen tényező"

Hogy a fenébe ne legyen tényező...?? Vele él, felelős érte, az élete része. És az új pár élete része is lesz. Persze, hogy tényező.

Évekig voltam egyedülálló anya, sokáig kerestem, ismerkedtem, míg végre találkoztunk a ma már férjemmel. Volt számtalan olyan jelentkező, akinek nem volt gyereke és egyáltalán nem jelentett volna neki gondot az én fiam. És voltak elvált apukák is. Igazából az utóbbit kerestem és a férjem egy kétgyerekes elvált férfi.

Nem látok ebben gondot, hogy valaki nem akar örök második lenni a nő vagy a férfi gyereke mögött, mert az lesz. Vagy max ketten lesznek elsők, de egyedüli soha nem lesz. Akinek ez gond, ne válasszon gyerekes párt, szerintem ez teljesen ok. Szerintem én se álltam volna le lánykoromban gyerekes hapsival. Húszévesen biztosan nem a hétvégi láthatáson szerettem volna ülni egy elvált apukával a játszóházban, Ödönkére felügyelve, este meg vacsoráztatni, fürdetni és vasárnap reggel Ödönkére kelni 6-kor, mert bebújt közénk. Megértem, ha valaki ezt nem szeretné.

"30 körüli embernél már elvárás, hogy érezzen gondoskodási vágyat kisgyermekek felé,"

Konkrétan ki várja ezt el...? Ne érezzen gondoskodási vágyat, lehet sajátot sem szeretne soha. Lőjük le?

24-es voltam.

Uhh elvàràs. Ezen mindig jòt nevettem. Szeretem a gyerekeket elvagyok velük ha kell pàr òràt de màr 18 voltam is tudtam sajàtot vagy nevelt gyereket nem szeretnék. Most 34 vagyok, ez màr nem fog vàltozni.

De nincs ezzel gond eddig akinek elmondtam megértette. Csak nem sértö és fennkölt stílusban kell ezt lekommunikàlni.

Még jó, hogy elvárom, ez az alap emberi hozzáállás, hogy megszánjuk a segítségre szorulót, gondoskodni akarunk róla, pont ezért nézik le és bélyegzik empátiahiányosnak az egyedülálló szülőket elkerülőket. Én is gondoskodni akarok random emberek gyerekeiről, sőt, random állatokról is, felveszem a kóborcicát, etetem, itatom, simogatom, ugyanez gyerekkel, vigasztalom a síró gyereket, adok pénzt a koldusnak, odaadom a sálam a fázó tininek, vagy adok neki pénzt buszjegyre, esetleg ha taxival vagyok(nőként gyerekkel) megkérdezem, nem megyünk-e egy irányba. Ilyen embert akarok magam mellé, mert az a normális, aki segíteni akar másoknak, kiáll másokért, gondoskodni akar a jólétükről. Párkapcsolatban ez is kölcsönös(annak kéne lenni) ha nincs gyerek, sőt akár csak randin is, ha van érzelem a másik felé, jól esik meghívni egy teára azt, aki érzelmeket ébreszt benned. A játszótéren, buszon, utcán is az emberek nagyrésze(az egészséges) ellágyul egy síró gyerek láttán, mérges lesz, ha úgy érzi nem bánnak vele igazságosan, meg ilyesmi. Pláne elvárom ezt attól, aki kapcsolatba akar velem lépni, mert én jelentek valamit(akármit) a számára, így a gyerekemet(meg kutyámat, macskámat, patkányomat, bármtit) a többi elé kell, hogy helyezze. Kivéve persze a sajátjai elé.

Nem lennék olyannal, akiben nincs meg ez az egészséges empátiára épülő gondoskodó hajlam, ami alapján segít és törődik másokkal, és ez még kapaszkodj meg, BOLDOGÍTJA is:) Ha kutyáról lenne szó, nem is kérdés, hogy a pasi visz jutalomfalatot néha a kutyának meg megsimogatja ő is, meg van hozzá két jó szava, csak valami pszichés probléma alapján a gyerekek az állatok mögé helyeződnek egyeseknél.

20 éveseknél mondom tök oké, sok a lassabban érő sérültebb "későnkezdő",akinek fel kell dolgoznia a problémáit, de akinek 30 fölött sem sikerült és viszolyog a gyerekektől és elfordulna egy szeretett embertől is, pusztán mert gyereke is van, azzal valami nagyon nincs rendben. 30 felett szinte mindenkinek van gyereke(vagy azon vagy, hogy legyen), és aki azon van, az bizony már más gyerekéről is gondoskodna. Persze első körben mindenki vérszerintit szeretne, ez is teljesen érthető, de az egyik nem zárja ki a másikat.

Igazából 35 felé szinte mindenki elvált már, vagy van már gyereke, szóval gondolom valami huszonéves lehetsz, aki vagy lelkibeteg, ezért utálja a gyerekeket, vagy nem tud megfelelni valami ezzel kapcsolatos dolognak, és ezért morci.

A kicsik(nem csak emberből, minden állatból) gondoskodási ösztönt váltanak ki(férfiakban is), kifejezetten cukinak látszanak genetikailag ilyen a nagy szemük meg a hangjuk meg minden, hogy kiváltsák, hogy ne akarják őket bántani és szeretgetni, gondoskodni akarjanak róluk, nevelgetni, a túlélésért. Most képzeld el, hogy valakiben ez nincs meg, sőt kifejezetten ellene van a dolognak, valami természetellenesen működik nála.. lelki beteg, pszichésen nem oké szerencsétlen, ezt észreveszik mások és megbotránkoznak/segíteni akarnak rábeszéléssel, de ennyivel nem fog menni. Pusztán ennyi áll a dolog mögött, valami természetes hiányzik az ilyen emberekből, az egészségesek meg elkerülik/segíteni akarnak nekik. Kezdetben én is segíteni akartam, de rájöttem ez túlmutat rajtam, segíteni nem tudok, így hát kerülöm az ilyen lelki betegeket.

Rég olvastam ennyi bődületes baromságot, mint amit a 27 idehányt.

Eleve ott kezdődik a történet, hogy az ember magán ill. párkapcsolati élete nem jótékonysági intézmény, tehát a segítségre szorul, mint olyan ebben a formában nem értelmezhető! Normális ember nem puszta jófejségből meg segítségnyújtásból jön össze a másikkal, hanem mert kölcsönösen vágynak egymásra. Senki nem fogja saját magát háttérbe szorítani és akarata ellenére jöjjön össze olyannal, akivel nem akar, mert hát szegényke „segítségre szorul”.

„pont ezért nézik le és bélyegzik empátiahiányosnak az egyedülálló szülőket elkerülőket”

Azontúl, hogy normális, minimális intelligenciával rendelkező ember nem nézi le és bélyegzi meg azt, aki nem jön össze gyerekessel, mégis hogy a francba jön egyáltalán az empátia magához a párválasztáshoz?? Röviden az empátia a másik helyzetébe való beleélés képessége, a másik személlyel való együttérzés. Na már most azt te sem gondolhatod komolyan, hogy kvázi sajnálatból meg együttérzésből kéne bárkivel is összejönnünk. Ilyen alapon minden jött-menttel le kéne állnunk, mert jaj szegény hajléktalan, beteg, szegény, depressziós stb. Semmi kivetnivaló vagy érzéketlen dolog nincs abban, hogy mindenkinek szíve-joga azzal lenni, akivel akar.

„Én is gondoskodni akarok random emberek gyerekeiről”

?????

Hát akkor hajrá, fogadd pl örökbe az intézeti gyerekeket, de elő ne add már, hogy az a normális és empatikus hozzáállás, hogy mindenki gondoskodni akar mindenki gyerekéről.

„mert az a normális, aki segíteni akar másoknak, kiáll másokért, gondoskodni akar a jólétükről”

A segítségnyújtásnak is van egy határa! SZERINTED ez nyugodtan lehet normális, de ne akard másokon számon kérni és pláne ne ítélkezz csípőből, ha nem értenek veled egyet. Én valahogy nem akarok totál idegenek gyerekéről gondoskodni, de megvigasztalni se sűrűn. Nekem maximum az a normális, hogy addig segítek a másiknak, ameddig az nem válik bármilyen módon is a saját káromra.

Az mondjuk tisztán látszik, hogy erősen kevered a fogalmakat, idemosol totál ide nem illő szituációkat, mint pl hajléktalannak segíteni pár száz ft-tal. Tényleg nem érzed mennyire köze nincs a két témának egymáshoz? Azzal, hogy adok a hajléktalannak néhány száz forintot semmiféle hátrány nem ér engem, ellenben azzal, ha a magánéletemben olyannal vagyok együtt, akivel nem akarok és akivel nem is tudok boldog lenni. Semmiféle segítséggel nem tartozom egy gyerekes férfinak/nőnek, aki saját döntésből gyereket vállalt valakivel, majd vélhetően saját/közös döntésből szétment azzal a valakivel. Nekem ehhez nincs közöm, a magánügye, ahogy az meg az én magánügyem, hogy nem fogok vele leállni, hanem keresek gyerektelent.

„A játszótéren, buszon, utcán is az emberek nagyrésze(az egészséges) ellágyul egy síró gyerek láttán, mérges lesz, ha úgy érzi nem bánnak vele igazságosan, meg ilyesmi.”

Nagyobb tévedésben nem is lehetnél. Az emberek nagyrészét teljesen érthető okokból pont, hogy (baromira) idegesíti egy bőgő kölyök az utcán, véletlenül sem lágyulnak el. És nem, nem csak a gyerektelenek vannak ezzel így, hanem rengeteg gyerekes is!

„így a gyerekemet(meg kutyámat, macskámat, patkányomat, bármtit) a többi elé kell, hogy helyezze.”

Senkinek nem kell egy idegen gyereket semmi olyan elé helyeznie, ami elé nem akarja.

„de akinek 30 fölött sem sikerült és viszolyog a gyerekektől és elfordulna egy szeretett embertől is, pusztán mert gyereke is van, azzal valami nagyon nincs rendben.”

De, teljesen rendben van. Nem fordul el tőle, mert eleve össze sem jön vele. Ha összejön vele, akkor nyilvánvalón elfogadta helyzetet és nem zavaró tényező számára, ehhez mérten áll a kapcsolathoz.

Bármennyire is elképzelhetetlen számodra, de rengeteg ember nem akar gyereket, mert egyetlen porcikájuk sem vágyik rá, nincs ezzel semmi baj. Ráadásul senki nem beszélt viszolygásról!

„30 felett szinte mindenkinek van gyereke(vagy azon vagy, hogy legyen), és aki azon van, az bizony már más gyerekéről is gondoskodna”

Újabb baromság. Nagyon sok olyan nő és férfi van, aki saját gyereket ugyan akar, de másét soha nem nevelné! Itt is tömérdek hasonló kérdés volt, ahol gyereket akaró személyek írták le, hogy olyannal nem jönnének össze, akinek már van. Jó lenne, ha nem saját magadból indulnál ki és nem a te saját kis világnézetedet akarnád mások torkán is letuszkolni.

„gondolom valami huszonéves lehetsz, aki vagy lelkibeteg, ezért utálja a gyerekeket, vagy nem tud megfelelni valami ezzel kapcsolatos dolognak, és ezért morci.”

Hát a sok baromság után, amit itt összehordtál én téged mondanálak valami agyatlan huszonévesnek (bocsi a huszasoktól), de inkább egy álomvilágban élő tizenévesnek.

„A kicsik(nem csak emberből, minden állatból) gondoskodási ösztönt váltanak ki(férfiakban is), kifejezetten cukinak látszanak genetikailag ilyen a nagy szemük meg a hangjuk meg minden, hogy kiváltsák, hogy ne akarják őket bántani és szeretgetni, gondoskodni akarjanak róluk, nevelgetni, a túlélésért.”

Ne beszélj már folyamatosan mások nevében. Meglepődnél mennyi ember van, akik egyáltalán nem találják cukinak a gyerekeket, ellenben idegesítőnek annál inkább, főleg mikor úton-útfélen a hisztiző, fejhangon visítozó kölkökbe botlanak bele. Én személy szerint valahogy semmi cukit nem tudok felfedezni bennük, bocs. Attól pedig, hogy érthető módon normális ember nem akar egy gyereket meg úgy senkit bántani, még véletlenül sem jelenti, hogy egyúttal automatikus szeretgetni, nevelni akarja meg gondoskodni akar róla. Nem is értem hogy sikerült ez a hülyeséget kihozni, de valami nagyon nem kerek nálad.

Az meg külön vicces és egyben végtelenül álszent is, hogy te beszélsz empátiáról, elfogadásról meg társairól, miközben totálisan ismeretlen embereket ítélsz el csípőből és mindenféle lelkibeteg pszichopatának leírod őket egyetlen egy információ tudatában. Ez az, amit értelmes ember nem csinál. Elhiszem, hogy téged elvakít a rózsaszín habos-babos felhős gyerekmámor, de senki nem lesz lelkibeteg attól, mert nem nem akar gyerekes szülővel összejönni és/vagy nem akar saját gyereket!