Mi a gond azzal, ha valakinek nem kellenek az egyedülálló szülők?

Az szokott lenni a gond, hogy sok egyedülálló nőt először ér olyan hatás, hogy valakinek nem kéne.

Engem is rendesen mellbevágott, eddig csak az tudtam, hogy van pár szerencsétlen, aki a hajszínem miatt bottal se piszkálna meg, de egyébkén 15-75ig minden pasinak kellettem, majd mikor egyedülálló szülő lettem, kb a felére csökkent az érdeklődők száma és először volt olyan, hogy valaki nem a velem született dolgom miatt vet meg, hanem valami tőlem független dologtól, a helyzetem miatt. Hát rendesen új élmény volt, elsőre én is elkezdtem szégyellni, majd dacos lettem, majd rájöttem hogy ez is tök oké, mint mikor a hajam miatt utáltak, kit érdekel, mindenkinek lehet valami kattanása, és a nekem való férfiakról úgysem a helyzetem miatt maradok le, inkább egy segítség, a kevés empátiával rendelkező, felnőni nem akaró, rossz anyagi helyzetű, anyagias, mániás, rugalmatlan, érzelmileg éretlen férfiakból lesz nekem kevesebb, 30 felett meg már szinte mindenki egyedülálló szülő, addigra meg természetes lesz. Nem is tévedtem, mivel én csak 7-8 évet engedek szívesen felfelé, így amint átléptem a 30at, hirtelen mindenkinek lett gyereke és tök természetes volt, hogy nekem is van. Amíg huszonéves voltam, leginkább szexre kellettem volna, vagy még éretlenek voltak a férfiak, de ez a problémám megoldódott a korommal. Már csak egy két lúzer van, akit zavar az ilyesmi, fel se veszem a dolgokat. Szóval ez szerintem valami feldolgozási folyamat eleje, amikor még zokon veszi az ember, hogy valakinek nem kell kapcsolatra, huszonéves szép nőknél ez nem szokott előfordulni, kell egy pár hét, mire hozzászokik az ember. Én már a korom miatt is kiesek sokaknál(30 felettiként), de azt sem tudom nagy veszteségnek elkönyvelni, valahogy az első után rugalmasabb vagyok és nem veszem fel, ha nem kellek annyi embernek.

De miért gondolod, hogy mindenki ilyen? Miért pont a ritkább eseteket emeled ki?

És a legfontosabb, miért fáj az, ha valaki kisgyermekes szülőként nem akad ki azon, hogy csökken a potenciális jelöltek száma?

12: egy kapcsolatban alkalmazkodni kell, akkor is, ha nincs gyerek. Azt meg soha nem vártam el a páromtól, hogy nevelje a gyerekemet, ugyanis van neki apja. Ilyen alapon ne kezdj háziállatot tartó nővel se, mert ott is kell alkalmazkodni... Meg olyannal se, akinek élnek a szülei, rengeteg családot ismerek, ahol a szülőkhöz kell sok mindenben alkalmazkodni.

A gond az, hogy te olyan elvárásokat tulajdonítasz a gyerekes nőknek, ami nem valós. Az meg, hogy nem akarsz másodhegedűs lenni... Ez valóban éretlen személyiségre vall. Mert egy felnőtt, érett nőnek van munkája, hobbija, baráti köre, tehát mindenképpen osztoznod kell a figyelmén.

Nem az a baj, hogy nem fogadod el a gyerekes nőket, hanem az, hogy valószínűleg rugalmatlan lehetsz az élet más területein is. Az élet amúgy tele van kompromisszumokkal, és mindenki el tudja dönteni, hogy milyen mértékben vállalja azokat.

Nem kell más gyerekét nevelned, senki sem erőlteti ezt rád, de szerintem sajátot se vállalj még.