Hogy dolgozzam fel, ha valakinek nem kellek?

Próbáld elterelni a figyelmed, ismerkedj új emberekkel, csinálj programot.

Biztosan sokan örülnének, ha Te lennél a párjuk, csak most sajnos rossz embert szemeltél ki.

Mert neked olyan ertekes aki eldob?

Itt kezdodnek a bajok..

1es jót ír, tényleg ne ahhoz mérd az önbecsülésedet, hogy valakinek éppen nem tetszel úgy, mint ahogyan ő te neked. Tudom, hogy most ez a valaki az, aki a "minden" (lehetne) neked, de akárhányszor én is ebben a hitben voltam, mindig kiderült, hogy jobb is, hogy nem lett semmi kettőnk között.. .

Kezdem úgy gondolni (bár még eddig nem tapasztaltam meg ezt a verziót sajnos, de remélem, hogy egyszer még azért meg fogom) , hogy csak azzal érdemes kezdeni, akivel tényleg egyszerre van meg a hasonló mértékű szimpátia, érdeklődés és tisztelet!! egymás iránt. Ha már egy kicsit is erőlködni kell vagy "gürizni"(mire fel amúgy...?!), meg olyan nyögvenyelős az egész, mert a másik kéreti magát vagy nem is figyel oda rád, akkor hagyd a fenébe, engedd el. Mert valójában olyankor amúgy te sem a másikat látod, csak kell(ene) "valaki"...

Jönni fog más, aki teljes mértékben társad lehet idővel, csak győzd kivárni türelemmel.

Nem egy szerencsés tanács ez a "lesz majd más", mert nyilván a kérdezőnek pont az az illető jött be.

Nekem is volt már fájdalmas elutasításban részem, és baromira nem érdekelt, hogy amúgy hány pasi csorgatja még utánam a nyálát, ha egyik sem ért az illető nyomába sem (és ezen most nem tényleges értéket értek, hanem csak a rám gyakorolt hatást).

Ami segíthet, az az idő, meg az, hogy próbáld meg minél tudatosabban elfelejteni az agyadba beragadt illetőt. Ne nézegesd a közösségi médiában (töröld is le, sokat számít), ne beszélj róla, gondolj másra (ez nehéz, én például régebbi szerelmekre szoktam gondolni, akiken már érzelmileg túl vagyok, vagy pedig kitalált karakterekre).

Ha olyan az alkatod, ritkán(!) egy-egy alkalmi kapcsolat belefér igényes, normális partnerrel, az mindig tud dobni az ember önbizalmán.

Ha jobban leszel, járj nyitott szemmel, de ne keresgélj görcsösen.