Valójában a nők többségét pont NEM érdekli a pénz a férfiakat pedig igen és ebből van a sok probléma?

Végtelenségig hajtogatott közhely, hogy a nők a pénzre mennek, egyre több az aranyásó, a nem aranyásók pedig a gyerekvállalás jövőbeli terve mögé bújva racionalizálják meg a "szerintük szükséges alapvető minimumot".

Látszólag két párhuzamos univerzum él egymással szemben, mégis együtt, de mi van, ha mégsem?

Ha ezekkel a nőkkel elbeszélgetsz (már amelyikkel lehet) vagy ő maga égette már meg magát legalább egyszer, vagy valamelyik barátnője vagy valahol olvasta, hogy a nőknek nem szabad leállni csóró pasikkal és persze a definícióját, hogyan lehet kiszúrni a csórót.

Egy részüket már az anyjuk tanított meg, vagy éppen az apját nem vagy alig ismerte, miközben gyerekes anyukaként a saját anyja példáján látta, hogy egyedülálló idősödő gyerekes anyukákra legtöbbször vagy olyan férfiak között van igény, akik csúnyák, vagy a jóképű, de tróger, lehúzós. Kislányként eleve kritikusabban szemléli az apajelöltek küllemét, emiatt az marad meg benne, hogy Béla kedves volt, de volt valami fura szaga meg olyan visszataszító volt, pedig mennyi édességet és kedvességet kapott tőle. Ádám pedig vonzó férfi volt, jó volt csüngeni rajta, de őt csak ritkán látta és miatta sokat sírt anyu.

A nőknek a mai világban meg főleg nagyon ritkán kell pénzügyekkel foglalkozni. Akinek pedig igen, az rendszerint magasról esik nagyot (válás, stb.) ami miatt olyan hiány alapú szemlélete lesz, mint a háborút és válságokat megélt nyugdíjas generációnak, aki kimossa még a wc papírt is és lekapcsolgatja a LED-es égőt, csak benne ez a modern korban úgy nyilvánul meg, hogy túlbecsüli a leendő férfijelölttel támasztott igényeit.

Emiatt természetesen, mint a LED kapcsolgatós, wc papír mosó nyugger, ő is megszívja, de ettől csak még inkább óvatosabb lesz, nem pedig átértékeli a gondolkodásmódját. Végül akár femcellé is válhat.

Vagy ott a gyerektéma. Túl sokat hallotta, emiatt belé égett. Nem reálisan gondolja végig, hogy "34 éves vagyok, egyszer estem teherbe 24 évesen, akkor is elvetettem, egy gyereket ismerek, az unokaöcsémet, aki addig cuki, amíg nem kell vele 1 óránál több időt töltenem egy hónapon belül, tehát valószínűleg nem 0-24 anyukaként képzelem el a következő minimum 18 évemet" helyette a "mi van ha mégis igaza lesz anyámnak/nagyanyámnak/a társadalomnak és meggondolom magam, mi van, ha mégis becsúszik és meg kell tartani, mi van, ha mégis ő tart majd el nyugdíjas koromban, ha nekem nem lesz nyugdíjam" gondolkodásmóddal beindul az ösztön a mamutvadász időkből és a férfitól várja a + sokszázezret.

Az aranyásók és puncsos lányok többsége meg sosem tanulta meg a pénz értékét és ez csak rosszabb lesz (mert arroganciát szül a "megdolgoztam érte SAJÁT ERŐBŐL" érzésen keresztül) ha ők maguk is "dolgozó" lányok voltak valaha, mert a könnyű pénz lesz a standard, mindazok pedig, akik szerint ez mekkora lelki teher egy nőnek, csak adják alájuk a lovat, mint mikor Draco Malfoyt megsimogatod, hogy milyen ügyesen kitörölte a fenekét és felhúzta a sliccét. Hiszen ezt olyanok mondogatják, akiknek talán valóban az lenne, de ők valószínűleg nem is tennék meg, mert inkább hagyományos, alulfizetett munkákat végeznek, ha kell 2 munkahelyen egyszerre, de akkor sem árulják a testüket.

Akik pedig igen, azoknak ez rutin. Mintha azt dicsőítenénk elismerően, hogy egy rutinos rabló hogy bírja remegés, gyomorgörcs, stb. nélkül a munkát, miközben Átlag Józsiba a sz..r is belefagyna.

Tehát ezeknek a nőknek ezáltal a pénz csak valami fán termő eszköz, míg a férfiaknak minden egyes forintért keményen meg kell dolgozniuk.

És itt jön képbe, hogy aki nem értékeli kellőképp vagy "élj a mának" szemléletű, az arat, ahogy az is, aki jó helyre született (de ők viszonylag kevesen vannak az első két típushoz képest) míg aki tudatosan próbálja építeni a jövőjét vagy túlságosan mélyről jött és sokára éri el az átlagos szintet is, miközben 10x annyit küzdött érte, mint egy olyan, akinek "csak" egyetlen kis lakást tettek a segge alá, az látszólag smucig lesz, aki egy párszáz forintos fagyit is sajnál a nőtől, miközben csak megtanulta, hogy nem a fán terem a pénz, hanem keményen meg kell dolgozni érte.

Így rengeteg nő az említett két típus között váltogat (élj a mának szemlélet, vagy aki nem tud a pénzzel bánni és hónap vége előtt lenullázza magát) majd folyamatosan azt érzi, hogy talán mégis azoknak lehet igaza, akik azt tanácsolták neki, hogy keressen egy gazdag pasit. És mivel nem fogadta meg idejében a tanácsot, az elköteleződésre hajlandó gazdag pasikra már lecsaptak a korosztálya szemfülesebb tagjai, maradtak a csúnyák, akikkel hányás nélkül nem lehet közösülni és az elköteleződésre alkalmatlanok meg perverzek, akikkel szintén nem megy sokra.

És emiatt lesznek a normálisabb férfiakból végül incelek.