Félek csajozni pedig valójában szeretnék?

Valójában akarnék meg kedvem is lenne hozzá, de félek elmenni egy buliba, félek ránézni egy csajra...

Alapból bennem van ez a félelem, de volt már egyszer egy rövid ideig egy szép barátnőm meg egy másik barátság extrákkal, de azoknak akiknek mostanában szeretném úgy veszem észre, hogy nem vagyok szimpatikus.

Nem tudja senki és semmi meghozni az önbizalmam. Pedig annyira jó volna már bulikba is csajozni vagy az egyetemen valakit megismerni meg 7 hónap után megint nő közelébe lenni, de nem megy. Tök szerencsétlennek érzem magam, van aki meg beképzeltnek, mivel állítólag jól nézek ki, mégsincs senkim, de mindegy. Nem tudom, hogy most akkor mi az igazság magammal kapcsolatban. Állandóan vivódom belülről, nem tudok semmire sem koncentrálni, csak erre, hogy így nem jó, így nem vagyok boldog.

Ennyire gyenge volnék, hogy nem tudok magamnak parancsolni és megteremteni számomra a boldogságot?

Már arra is gondoltam, hogy így nem érdemes tovább élnem, ettől még a halál is rosszabb.

Köszönöm, hogy elolvastad.

21/f