Fiúk! Ti, hogy mertek csajozni?

Es ha visszautasit mi van ?

Jon a kovetkezo.

Nem vagyok csajozós típus, sosem kezdeményezek senkinél szándékkal. Viszont ha a körülmények is úgy alakulnak, s beindul valami, utána alapból nagyon közvetlen vagyok mindenkivel.

Nem érdekel a csajozásos része. Nem kell nő, nem tudnám másfél napon túl elviselni azt a tényt, hogy valaki piócaként rá akar tapadni a nyakamra. Szeretek közvetlen lenni a nőkkel, talán néha túlságosan is, de ennyi, semmi több. Nem vagyok felkészülve egy párkapcsolatra, nem az én világom. Évek alatt sikerült megteremtenem az egyszerű, letisztult, primitív, átlátható szingli életmódomhoz, életvitelemhez mindent.. Vért izzadtam a kib#szott államvizsgán, nyelvvizsgán, csakhogy a zsebemben tudhassak valami vécépapír-szerűséget. Mostanság kezdem elérni azt a lelkiállapotot, hogy mindenben kiteljesedhetek gátlások nélkül. És ehhez nekem nincs szükségem nőre, párkapcsolatra. Nagyon nincs. Egyedül sikerült idáig eljutnom. Tök egyedül. Nő nélkül, párkapcsolat nélkül. Olykor napi két rohadt kifli volt a mindennapi étkem, miközben reggel 8-tól tanultam, s éjszakás műszakban dolgoztam diákként, mint egy kib#szott hülye lelketlen droid, s közben azon kellett rettegjek, hogy a link, élvhajhász lakótársam ne tegyen olyat, ami miatt kirak mindkettőnket az albérletből a kiadója. Éveken át, amikor napi 3-4 órát alszol, mert menni kell, hajtani kell, különben lezüllsz a Nyugati aluljáróban tanyázó csövesekhez, meg amikor "véletlenül elfelejtenek" kifizetni munkahelyen, s ott sorakoznak a rezsicsekkek, mialatt te azért küzdesz, hogy egy rakás szarból valami emberszerűséget kreálj magadból. Egy vidéki szarproli naivan belevág a fővárosi létbe, s ezeken kell keresztülmenjen.

Na ezekben az időkben lett volna igazán szükségem egy önzetlen társra, egy igaz barátnőre, egy testi-lelki partnerre, akire a nap 24 órájában bármikor számíthatok, s ő is számíthat rám. Akivel valami hasonlón megyünk keresztül. Volt? Nem, nem volt. Mindig mindent egyedül oldottam meg, mindig mindent egyedül kellett megvalósítsak. Otthon hullafáradtan 24 órás diákmeló után, miközben a tankörtársaim vígan mulatoztak buliról bulira, én meg otthon néztem kiégett lélekkel a plafont, hogy ezek hogy képesek még bulizni is. A legtrágyább időszakomban sem sikerült magam elbőgnöm, mert egy megtörhetetlen, lázadó, kemény kis g#ci voltam, viszont manapság, sok-sok év távlatában, amikor visszagondolok ezekre az időszakokra, szinte a sírás kerülget, hogy hogyan voltam képes túlélni ezt az életszakaszomat. Ma már nem lennék képes rá és összeomlanék, mint egy rakás szar.

Hogy merek-e csajozni? Merjek-e csajozni? Féljek-e attól, hogy valaki visszautasít? Nem is ez a kérdés, hanem inkább az, hogy akarok-e, s akarjak-e csajozni. Akarjam-e, hogy valaki egyáltalán visszautasítson. Kell ez nekem? Csakhogy belepottyanjon ebbe a zűrzavarba valaki, aki úgy dönt, hogy egye fene, a barátnőm lesz pár hétig, pár hónapig? Kösz, nem. Megoldom egyedül. Mint eddig mindent. Bármit.

#4 keress fel egy terapeutát vagy terápiás csoportot.

nem bántásként írom

Itt van valaki akit bizony az élet megviselt. A 4-es elmondásai alapján egy olyan ember aki tényleg képes élni az életét anélkül hogy kitenné magát annak a világnak amiben számtalan ember él. Nem mondom hogy át tudom érezni teljesen a helyzetét de valamilyen szinten megértem. Megjárni a poklot, (bármilyen szempontból) ez kevés embert ér el fiatalon. Viszont akit igen az onnantól nem fog hinni az olyan mesékben mont hogy: a boldog élethez szükség van egy párkapcsolatra. Sokan ezt osztják és hatalmasat tévednek. Igen a kapcsolat lehet egy boldogságforrás viszont kockázati faktorokkal is jár melyet bizony fel kell mérni és ha probléma van meg kell oldani. Rengeteg kapcsolat kívülről azért olyan amilyen (rossz minőségű) mivel belül mindent elborít egy rózsaszín köd de amint valami ezt átüti minden felgyülemlett feszültség beömlik és onnantól amíg meg nem oldják ez állandó ellentéteket fog szülni. Tehát ha valaki bizony nem vágyik egy kapcsolatra akkor annak sok oka lehet például az is ami a 4-essel történt.

Csak hogy valami személyeset is hozzátegyek: Mindössze 22 vagyok de jelenleg is tapasztalok súlyos gondokat. Egy kis faluban élek szüleimmel ahonnan anyagi dolgok miatt jelenleg nem tudok elköltözni. Eléggé kívülálló vagyok az egész családból. Az én érdeklődési köreim szinte senkivel nem egyeznek: tudomány, kultúra, politika, filozófia stb. Emellett az a tény hogy nem mentem egyetemre hanem elmentem dolgozni azt amit akarok csinálni rosszallást váltott ki minden ismerősömből meg hülyének néznek érte.

És még sorolhatnám a dolgokat de nem ez a lényeg. Ha nem is voltam/vagyok annyira mélyen mint a fentebbi egyén attól még nagyon is megértem azt amit mond. Persze egy ilyen helyzetben ilyen véleménnyel is néha előtör az emberből hogy jó lenne egy párkapcsolat. Viszont nálam legalábbis utána előjön az is hogy ha párkapcsolatba kezdenék valakivel azt nagyon át kellene gondolni és lehet hogy a belefektetett energia sem éri meg. Ha az ember egyszer kimászott a szakadékból természetes hogy nem akar visszacsúszni.