Mégsem olyan jó kapcsolat?

2 hónappal ezelőtt álltam a vonatállomáson, amikor észrevettem egy lányt. Egy idő után felfigyeltem arra, hogy egyre többször szemezünk és az is kiderült, hogy ugyanazzal a vonattal jár haza, amivel én. Eleinte nem szóltam hozzá és nem is ültem le mellé, de egy pénteki napon ismét együtt vártuk S vonatot, ami egyszercsak lerobban. Amikor ezt észrevettem elejtettem egy kis nevetést, amire ő egyből felfigyelt és hozzám is szólt azzal, hogy "legjobb dolog, ami már pénteken történhet 😂" Ezt úgy fogtam fel, hogy most kell lépnem, muszáj őt megismernem. A vonaton megkérdeztem, hogy leülhetek -e mellé, amire rögtön igennel is felelt. Nagyon jól éreztük magunkat haza fele, rengeteget nevettünk, azonban az út vége felé kiderült, hogy már 4 éves kapcsolatban van.

Ezt követően egy darabig nem találkoztunk, mert mint utólag kiderült, olykor a későbbi vonattal megy haza, ha túlórázik.

Na de. Ezek után már nem akartam odamenni hozzá, mert nem akartam most már semmit tőle, hiszen ismerkedési szándékkal fordultam hozzá. Megkérdeztem ezzel kapcsolatban több ismerősömet, akik azt tanácsolták, hogy ne hagyjam az egészet, továbbra is beszélgessek vele, mert ők többet látnak ebben az egészben. Abban az esetben pedig, ha nem lesz semmi, legalább lesz még egy barátom.

Telt múlt az idő és újra találkoztunk. Odajött hozzám beszélgetni, de gyorsan még elfutott bérletet venni, addig én felszálltam a vonatra. Amikor felszállt ott ültem nem messze tőle, így úgy gondoltam, hogy most nála a labda, ha leül mellém leül, ha nem akkor nem. Hátra is fordult és szemmel láthatóan keresett valakit, majd amikor észrevett, hátra is jött hozzám, majd leült.

Ismét nagyon jól elvoltunk, rengeteget nevettünk, aminek következtében kicsit a sminkje is elfolyt, olyan nagyokat nevettünk.

Ezután bejelöltem Facebookon és ő vissza is jelölt. Hetekig utazunk egymással, azonban sohasem írtunk egymásnak. A barátaim, ismerőseim továbbra is azt tanácsolták, hogy ismerkedjek vele tovább, mert szerintük itt több van, mint sima beszélgetés. 2-3 hétig nem találkoztunk, majd azt vettem észre, hogy jött tőle egy üzenet,hogy tudok -e ezzel a vonattal jönni, mert ő ott lesz. Vissza is írtam, hogy persze. Ezt követően ráírtam később én is Messengeren, de sokat nem beszélgettünk, mert az jött le nekem belőle, hogy nem az a beszédes forma Messengeren. Ez után úgy döntöttem, hogy nem írok neki (korábban sem regényeket írtam, csak max pár sort kétszer, amikor megkérdeztem hogyan sikerült a vizsgája) és úgy voltam vele, hogy szerintem ő sem fog. A többiek viszont mellszélességgel kiálltak amellett, hogy egész biztosak abban, hogy ismét meg fogja kérdezni melyik vonattal jövök, ha sokáig nem találkozunk. Ez végül meg is történt, amikor ismét megkérdezte, hogy tudok -e azzal a vonattal menni, amivel ő.

Azóta ismét sokat utaztunk együtt és minden egyes alkalommal nagyon jól elvagyunk, rengeteget nevetünk/csipkelődünk.

Én viszont már nem is tudom mit akarok ettől az egésztől, mert 4 éves kapcsolatnál én már az illetőket fejben össze is adom, szóval én már nem várok el semmit tőle.

A többiek viszont bátorítanak, hogy folytassam a "barátkozást", ha jól érzem magamat, ami igaz is, így mind a mai napig együtt utazunk.

Szerintetek igazuk van a többieknek, hogy itt több is van, mint csupán ismerősök, akik együtt utaznak haza? Illetve tényleg nem olyan jó az a kapcsolat? A barátját szinte sohasem említette meg, max 2x fél mondat erejéig.