Miért nem lehetne csak elengedni ezt az egészet?

Van egy férfi baràtom, megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk. Vannak tulajdonságai, amik kiakasztanak, de más tulajdonságai meg nagyon-nagyon tetszenek. Mindig tudunk miről beszélni és érti a humoromat. :(

De nem kellettem neki... és már annyiadik eset ez, hogy így jarok.

A pszichológusom szerint egyszerűen vonzom azokat a pasikat, akik egy anyukára/nővérre vágynak, nem pedig párkapcsolatra. Az való igaz, hogy neki sosem volt jó viszonya az anyukájával (nekem se az enyémmel), de az ő indoka az volt, hogy az exe jár a fejében még mindig, pedig annak vége és én nagyon más vagyok mint ő, kívül-belül.

Tudom, nem normális, hogy egy ilyen felfogású valaki tetsszen nekem, de hát el kell engedjem az érzést, ha én nem az vagyok, akit keres....

Közben mindketten fent maradtunk a Tinderen, és borzasztóan utáljuk... :D Csodás.

Most vagy türelmesebb leszek vele, hátha mégis megkedvel annyira, hogy elfelejti az exét, vagy tényleg elfogadom, hogy nem lehetek pótléka senkinek, meg semminek és nem oké, ha egy pasi mindenkiben az exét akarja látni...