Hogy álltok a házasság és gyerekvállalás felé vezető úton, 22-32 év közöttiek? Én szarul. Panaszkodás lent.

Én nem vágyom különösebben családra, egy párkapcsolat jó lenne, de az is elég sok nyűggel jár és a gyerek aztán pláne. Vannak más jellegű céljaim, sikereim és elég sok nehézséget is túléltem már az életben. Igyekszem nem hasonlítani a saját életem másokéhoz és nem foglalkozni azzal, ha valaki beszól azért, hogy nem vagyok családos pedig anyagilag megtehetném.

29/F

Én ott tartok, ahol lenni szeretnék. Túl egy hosszú kapcsolaton, ahol eljegyzés is volt, levonva a következtetéseket a jövőbeli kapcsolataimhoz és élvezve, hogy újra szingli vagyok, mint utoljára kis tiniként. Látok magam körül családosokat, de 10-ből ha 2 olyan, hogy szívesen lennék a helyükben.

Nekem a családról csak a lemondások és a kockázatok jutnak eszembe. Hogy mennyien fulladtak bele a fene nagy bizalomba és tolták el rá az életüket.

Félre ne érts, szeretnék én is megállapodni és talán még gyereket is, de ha úgy tud ez csak megvalósulni, mint az emberek 80%-ánál, akkor inkább hálás vagyok azért, hogy nem történik meg ez velem soha.

"Ez egy leírhatatlan, ősi erő, uralkodik a lelkemen."

Hát ahogy a környezetemben elnézek pár nőt, tényleg mint akiket az őrület szállt meg, minden racionalitást vagy arányérzéket sutba vágva vedlenek át szaporodó üzemmódba egy pillanat alatt 😂 rémisztő, mint az üregi nyulak kb.

Azért pontoznak le mert még online is süt a jóindulat az ilyen mínusz 2-es EQ -jú verebektől.

Huszonévesen azt gondoltam ilyenkor már régen asszony, gyerekek stb. De volt pár olyan delikvens akik kiverték a fejemből ezt a hülyeséget. Nem tudom köszönettel tartozom-e nekik jelenleg. F32