Van egy gyönyörű lány a faluban,akit nagyon rég óta ismerek, de sosem beszéltünk, és most nagyon tetszik, ezért szeretnék beszélgetni, ismerkedni vele, de nem tudom ráírjak-e. Szerintetek?

22.

Úúúúú, a helyi menő elvonul, kiöregedett akcióhős imázzsal. Lehet irigykedni!

Hát, lépj oda hozzá, és mondd el neki, hogy gyönyörűnek látod és add át a csokor virágot, amit vettél neki. Mutatkozz be, és mondj magadról pár mondatot, itt élsz, ezt tanulod/dolgozod, kérdezd meg, ő mivel tölti a drága idejét, amikor nem veled cseveg, és említsd meg a közös ismerőseiteket, meg kérdezd meg, hogy hétvégén délután meghívhatnád-e egy fagyira? Élőben azért jó, mert látod a reakcióit, nem csak azt, amit ír. A hangsúlyok, mimika, testbeszéd nagyon fontos. Nekünk férfiaknak képesnek kell lennünk közeledni. Én mindig frászba voltam, de amikor mégis megtettem, nem is volt olyan iszonyúan ciki, mint ahogy fantáziáltam róla. Szóval hajrá.

50f

25. amit írsz az talán mégsem teljesen általánosan igaz. Nekem pl. egy szép feleségem van, de egész fiatal korában azt hitte csúnya, mert nem mentek oda hozzá a fiúk. Tehát meg kell próbálni. Ha meg olyan anyagias, akkor kiderül, és mész tovább. Elmegy az élet különben. Én nagyon sokáig voltam egyedül (24 éves koromig), máig siratom az elvesztegetett fiatalságomat.

Nekem is volt, hogy olyan lányhoz mentem oda, akit nem érdekeltem. Gyönyörű volt, megpróbáltam nem jött össze. Pár hónapig szomorkodtam, aztán beletörődtem. De így legalább mondhatom, hogy kicsit legalább próbálkoztam. Lehet, hogy teljesen esélytelen volt, lehet, hogy ha ügyesebb/kitartóbb vagyok, akkor összejön. Ez egy nagy bizonytalanság az életben, amit meg kell tanulni elviselni.

Ami fontos: Ha ezek a szorongásaid teljesen lebénítanak, képtelenné tesznek a közeledésre, akkor lehet, hogy volt valami traumád, ami miatt ez kialakult benned. Nálam ez volt. Holott azt hittem, csak simán gyáva vagyok, de nem, ennek oka, családi előzménye volt, kellett volna terápia már fiatal koromtól. De csak később jutottam el...

#24 voltam.

Örülök, hogy eljutottál terápiára, valszeg ez sokat segített.

De talán kicsit túlbonyolítod, ez is lehet egy tévút! :-)

Én már nem tudom hanyadik terápiába járok... sok pokol volt, felnőtt fejjel is. Nem mindent old meg, ha az embernek lesz párja... ott is bezavarnak a traumák. Jelenleg is 50 éves fejjel is járok dokihoz.

Drukkolok neked! Ne kombinálj ennyit. Engedd el, hogy előre ki tudsz mindent számítani, inkább úgy állj hozzá, hogy "megpróbálom, belevágok, meglátjuk mi lesz, rá bízom magam az élet bizonytalanságára. :-) S figyelj sokat kifelé, ne magadon agyalj, nézd, hogy kint mi történik: többi ember, természet, stb.

Hajrá!