Mit tegyek, hogy elengedjem ezt az egészet?

Megismertem valakit társkeresőn, aki végül nem akart velem lenni, mert nincs túl a volt párján. :/ Abban maradtunk, hogy baràtok leszünk, azóta is találkozunk, csak baràtilag persze.

Nem szabad reménykednem, hogy átfordul ez az egész... ő engem kímélve nem akart belemenni csak szexbe, meg barátság extrákkal kapcsolatba, mert erre egyikünk sem vágyik, de komolyat sem akar most.

Ez számomra teljesen értelmezhetetlen... mondjuk ha az én szemszögemből nézem, ha belemennék a szexbe, akkor tuti beleszeretnék, és még ennél is nagyobbat koppannék, de ez ìgy még rosszabb, pedig szeretem a társaságát, igazán. Jövő héten a baràti körét is megismerhetem.

Azóta volt még egy randim, nos ez 180 fokkal másabb volt. Nem is értem, mit gondoltam így, hogy túl se vagyok az előzőn. Felhívott magához, én meg kb. Gyomorgörcsöt kaptam. Nagyon hangosan elkezdett fogdosni, szinte letepert, mire azt mondtam álljon le, mert én az első randin erre nem vagyok képes, mert sosem csináltam ilyen gyorsan és nyilván megsértődött, de annyira önzőnek tűnt, hogy az nem igaz.

Szóval a megmaradt barátomnak mondtam ezt először el, szinte elejétől a végéig és megnyugtatott, megölelt, azt mondta ez borzasztóan szánalmas, látni kell egy nőn a jelzéseit, ő emiatt sem próbált leteperni meg áltatni, mert tudja, hogy megfontoltabb típus vagyok.

Emiatt is annyira sajnálom, hogy ez nem lehetett több, mert ő annyira empatikus és annyira normális és tök laza vagyok mellette, de nem kényszeríthetem bele semmibe én sem.

Vagy türelmes leszek, megèrtő barát és várok valami csodára... nehéz. Főleg mert csodák nem léteznek igazán, ennyire naiv már nem vagyok 27 évesen.

Még ez is közös bennünk, mindketten egy kicsit gyerekesek vagyunk.