Miért kizáró ok ha egy 32 éves férfi még a szülői házban él a családjával?

Eleve úgy nem lehet normális párkapcsolati életet élni, hogyha valaki még a szüleivel él. A szexuális életről már ne is beszéljünk...

Aztán 32 évesen miért él még a szüleivel? Mert nem vált le? Az már eleve súlyos probléma. Vagy nincs pénze? Az is rossz jel.

Amúgy nekem ne mondja senki, hogy lehet önálló és független életet élni férfiként 100%-ban úgy, hogy az anyáddal laksz. Nem, nem lehet.

Aztán egy 32 éves férfi valószínűleg 25-35 körüli nőkkel ismerkedik. Akik - ha komolyan terveznek - nyilván komoly dolgokat is akarnak. Összeköltözni, házasodni, gyermeket vállalni. Ezeket pedig valószínűleg nem lehet megvalósítani egy olyan férfival, aki még mindig a szüleivel lakik. Ha tetszik, ha nem, ezekhez a célokhoz pénz kell, ami valószínűleg nincs elég egy olyan férfinak, aki 32 évesen még nem költözött el.

Igen tudom, ez igazságtalan, mert akinek a szülei pénzesek blablabla... Én soha nem is mondtam az ellenkezőjét. Az önállósodáshoz, a jellemfejlődéshez PÉNZ kell. És igen, ha olyan családba születtél, hogy anyád-apád vett neked egy lakást, akkor olyan előnnyel indulsz az életben, amit mások nem fognak utolérni.

Szóval igen, az élet igazságtalan, és a lehetőségeid pedig behatároltak. Dehát ez van.

Ha 32 évesen nem tudod sürgősen összekapni magad, akkor pedig engedd el a párkeresést.

Mire gondolok? Legyen annyi pénzed, hogy külön tudj költözni. Mindegy, hogy a lottón nyerted, anyádék vették a lakást, vagy heti 300 órát dolgoztál érte. A lényeg, hogy érd el, hogy legyen egy anyagi alapod. Normális jövedelem, félretett pénz és persze a legjobb, ha van LAKÁSOD.

Mert a nőkhöz ez kell. Igen, azokhoz is, akik valóban komoly kapcsolatot keresnek. Ez van, haver.

Ha meg nem tudod ezeket megtenni, akkor fejezd be az ismerkedést, és találj hobbikat, meg nézzél pornót.

#16: Szívemből szóltál! Pontosan ez a helyzet. Ráadásul az, hogy valaki mennyire rátermett vagy életképes, nagyon nem az határozza meg, hogy a szüleivel él-e.

Lehet valaki életképtelen úgy, hogy pénzesek a szülei vagy épp az anyuci új pasija, aki rühelli a gyereket és kivesz neki egy kecót, aztán kap valami keretösszeget, apanázst, amiből rendel magának kaját meg hétvégente csapatja a romkocsmákban.

Meg lehet valaki teljesen normális úgy, hogy besegít otthon a háztartásban, aktív részese a dolognak és ezermester a szakmája mellett.

#18: Azért azt remélem vágod, hogy némelyik normálisabb tégla családi ház, meg többszintes építmény esetén sokkal kevesebb hallatszik át, mint számos csoda-újépítésű fenntarthatóság-gipszkarton-műremeknél.

A panelekről ne is beszéljünk, ahol a konnektorok walky-talkyként működnek.

"Igen tudom, ez igazságtalan, mert akinek a szülei pénzesek blablabla... Én soha nem is mondtam az ellenkezőjét. Az önállósodáshoz, a jellemfejlődéshez PÉNZ kell. És igen, ha olyan családba születtél, hogy anyád-apád vett neked egy lakást, akkor olyan előnnyel indulsz az életben, amit mások nem fognak utolérni.

Szóval igen, az élet igazságtalan, és a lehetőségeid pedig behatároltak. Dehát ez van."

Tehát levezeted, hogy igazságtalan az élet, aztán konklúzióként meg levonsz valami teljesen irreleváns dolgot.

Vagyis egy EREDENDŐEN igazságtalan világban, ahol a hovaszületés determinál, ott még az esélyét se kéne megteremteni annak, hogy ha már előzni vagy utolérni nem tudod az előnnyel indulót, de legalább a LEMARADÁSODAT CSÖKKENTSD???

Nem? Inkább pazarold a véges energiádat arra, hogy a vonat után futsz? Csak, hogy lenyűgözd az izzadságcseppjeiddel a zsepivel integető menyecskéket?

Nem kéne már túllendülnünk főemlősként a páváskodáson és farokméregetésen?

23-as, hogy mi a fxszom van???

Mégis hogyan képzeled ezt a gyakorlatban? Az emberi ösztönöket nem lehet megváltoztatni. Vagy hogyan akarod te *túllendíteni* az embereket ezen?

Ne rám pikkeljél, amiért elmondtam a tényeket! Te is tudod, hogy igazam van, és minden normális ember is.

Hidd el, engem is frusztrál, hogy így működik a világ - de ez ellen nem tehetsz semmit.

#24: Az "emberi ösztön" az ALKALMAZKODÁS. A módja pedig az adott ember genetikai hajlamai + a környezet, ami hatással van rá kombinációja. Nem kell túlgondolni és valami misztikus dolgot belelátni.

Az ember egyfelől folyamatosan változik (alkalmazkodik a modern korhoz "beleszületik a digitális korba"), másfelől bizonyos dolgokat még mindig hordozunk magunkkal generációról-generációra, ez pedig nem valami fix dolog, hanem évmilliók mocska, ami mindig a cipőnkre tapad újra és újra, amíg egy valóban működő módszerrel meg nem próbálunk megszabadulni tőle. No nem a vallással, azt már próbáltuk és nem lett jó vége.

Lehet jönni az ősemberrel és abból levezetni dolgokat (Legyek ura, stb.), de az ősembernek nem volt más választása, azt tette, ami akkor az adott korban a túlélését szolgálta.

Nem is foglalkoztatta őket az LMBTQ kérdésköre vagy a nők (kollektív) egyenjogúsága, nem akarták humanoid-robot-ember hibriddé műttetni magukat az örök élet reményében, nem volt téma a poliamoria vagy aszexualitás sem, sem különleges étkezési szokások.

Ahogy bizonyos körökben most sem téma, maximum szitokszó és nevetség tárgya két féldeci között, aztán mennek a disznóvágásra.

Hasonló szituációban vagyunk, mint a drogos. A mi "eredendő bűnünk", hogy a testünk, genetikánk arra késztet, hogy (jó esetben) egy számunkra vonzó ellenkező nemű partnerrel párosodjunk. A nőket meg arra, hogy kiéljék gondoskodási késztetésüket (amit manapság egyre többen kisállatban találnak meg vagy éppen az idős szülőnek mennek az agyára, aki kora és betegségei miatt rájuk van utalva, de őket kezelik második gyerekként). A férfiak pedig mentori hajlamukat (észosztás, ami most az interneten tör utat magának meg életvezetési coach-ok formájában, régen a kielégíthetetlen kíváncsisággal világ felé forduló gyerekeknek magyarázott a fiatal apuka, mondta meg a "frankót", meg persze a kocsmában és a falu népének, aki vevő volt rá).

Viszont mivel ezt tudjuk, meg tudjuk szakítani a láncot. Persze akkor jön a "kihalunk, eretnekség ilyesmi", de erre azért viszonylag kicsi az esély.

Szóval maga az ösztön késztetés szintjén ugyanúgy bennünk marad, mint a pisi-kaki, de az emberek 99%-a felnőtt korára azért szobatiszta.

Ha már csak addig eljutunk, hogy a megfelelő IDŐBEN, HELYEN és MÓDON éljük ki ezen hajlamunkat, már azzal olyan mértékben ugrottunk előre a civilizált viselkedésben, mint egy ipari forradalom.

Főleg ha közben felismerjük, hogy mint mindenben (még mások halálában is, lásd, temetkezési vállalkozás vagy az újságírók katasztrófaturizmusa), ebben is üzlet van és meg fognak jelenni a piaci szereplők, akik pontosan ezekre az ösztöneinkre készülnek hatni azzal, hogy jelenjünk meg csinosan, vonzón, villantsunk ezt vagy azt, férfiként jellemzően vagyont, nőként a kinézetet boostoljuk.

És végül (újabb ösztön) rituálé lesz belőle, már olyan lesz, mint lenyomni a kilincset, nem kérdőjelezed meg, hogy randira ilyen meg olyan öltözékben ILLIK megjelenni meg x összeget ILLIK elkölteni meg megvan az az 5-6 tipikus helyszín. Utána meg persze az esküvő, ceremónia, rendezvényszervezés...

És már el is feledtük, hogy az egész ösztön-érvelés az ősembertől indult ki, ahol ezek a dolgok pont lényegtelenek voltak. Ennyit a kőbe vésett "ösztönről".

Az egy plasztikus, folyamatosan változó valami, ami az alkalmazkodás irányába halad (mint a folyónál a gravitáció) és akik ezzel tisztában vannak, azok vannak a Forbes lista tetején, a többiek meg egy életen át az ő szervilis rabszolgájuk és hűséges fogyasztójuk marad.